Csukovits Enikő szerk.: Mátyás és a humanizmus (Nemzet és emlékezet, 2008)
I. Források
azonban egyáltalán nem torzítja el alkatát, hanem a legbátrabbak okosságának jegyét kölcsönzi neki, arcszíne pirosas, haja szőke, tekintete vidám, hacsak szomorúság nem felhőzi. Olykor megharagszik ugyan embereire, de gyorsan visszafogadja őket kegyébe; nincs beszédjénél hevesebb, nincs lelkesítőbb, ha a katonák bátorságát harcra, vagy helytállásra kell feltüzelni; míg a csata folyik, mind a jó katona, mind a bátor vezér posztján helytáll. Ilyen és számos efféle erénnyel felruházva a törökökkel gyakran csatázik, nevezetes diadalokban megfuttatta őket, Murád meg az uralomban őt követő fia, Mohamed parancsnoksága alatt hétszer szenvedtek tőle vereséget, őt kétszer győzték le, úgy tartják, hogy vezetésével a mieink az idők folyamán több mint száznyolcvanezer törököt vágtak le. Ha abban az ütközetben, amiről az imént tettem említést, Ulászló az ő tanácsa szerint cselekedett volna, bizonnyal nem veszti el életét,6 a keresztény társadalomnak pedig sokkal hasznosabb lett volna. De elő kell adnunk néhány szóval, milyen megfontolások késztették szüleit arra, hogy Oláhországból Magyarországra költözzenek át. A sziget, melyről föntebb beszéltem, a törökök birodalmának határaihoz közel fekszik, tehát gyakran előfordult, hogy ez a nép a szigetet ellenséges csapatokkal megrohanta, onnan mindenféle zsákmányt szerzett. János apja, ha odahaza hatalmas is volt, belátta, hogy a törökök erejével mégsem mérkőzhetik, attól félt, hogy azok elfoglalván a szigetet őt magát és mind az övéit vagy egy szálig lekaszabolják, vagy szolgaságra vetik. Ezért aztán összeszedve rengeteg vagyonát, Zsigmond király idejében Magyarországra ment, remélve, hogy ebben az országban biztonságosabban és nyugalmasabban élhet. Itt néhány falut és kastélyt vásárolva életének hátralevő idejét méltóságához illően töltötte; a király, aki hihetetlenül kedvelte, Hunyad városka birtokát adta neki. Feleségétől itt született János, akiről most szó van, századunk háborúinak rettegett villáma, aki lelkének nagyságával, viselt dolgainak hírével a régi Corvinusok dicsőségétől, akiknek véréből - mint fönt kimutattuk - származott, nemcsak, hogy el nem fajzott, hanem erényükkel áldásosán vetekedett is.7 Petrus Ransanus: A magyarok történetének rövid foglalata. Budapest, 1999, Osiris, 166-169. p. (Millenniumi magyar történelem. Források.) Kulcsár Péter fordítása. 1 Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Ransanus fő művében, az Annales omnium temporumban (Minden idők évkönyvei) több magyar vonatkozású részlet olvasható, köztük Hunyadi János életrajza, amely magyaroktól szerzett ismeretekre is támaszkodik, de az itáliai közvélekedést tükrözi. (A szerk.) Hunyadi János származásáról már a magyar kortársak sem rendelkeztek biztos tudomással: több változat maradt fönt, ezek egyike eléggé egybevág az itt olvashatóval. Az ezzel kapcsolatos fejtegetés a magyar történetírás által cáfolt ún. dákoromán kontinuitás (a mai románság dák eredetének, illetve a római időktől a mai napig való folytonos egy helyben lakásának elmélete) első irodalmi nyoma. Valószínűleg ez sem Ransanus fogalmazványa: ő ugyanis 1458 táján kezdett a munkához, ekkor pedig Hunyadi javában él, a nándorfehérvári diadalnak még nincs híre. Úgy látszik, a szerző egy 1456 előtt keletkezett tudósítást vesz át. Nagy Konstantin római császár (324-337). A birodalom központját Rómából Bizáncba helyezte át, mely róla kapta Konstantinápoly nevét (ezt mondja Ransanus Romániának). A szóban forgó Flaccus ismeretlen. A Corvina nevezetű sziget szintén ismeretlen. Nyilván Kovin (később Kubin, Temeskubin) Duna-parti község adta hozzá az indítást. Marcus Valerius Corvus történetét Livius beszéli el (7.25). Az évkönyvek itt nem közölt részében írt Ransanus az 1444. november 10-ei várnai csatáról, melyben I. Ulászló magyar király is életét vesztette. (A szerk.) Hadd iktassuk ide azt a néhány sort, melyben Ransanus - Annaleseinek egy másik helyén, az 1442-es esztendő eseményei között - először emlékezik meg Hunyadi Jánosról, Nagyszeben és a Vaskapu mellett aratott győzelmeiről: „Murád, a törökök zsarnoka háborúval zaklatja a magyarokat, de ezek János vezetésével, akit a köznép Fehérnek nevez, ellenállnak az ellenségnek, és meg is futtatják. 44 I. Források