Czigler István - Oláh Attila szerk.: Találkozás a pszichológiával (Osiris tankönyvek, 2007)
II. rész. A sokszínű pszichológia - témák, aktuális problémák
A S0K5ZÍNŰ PSZICHOLÓGIA - TÉMÁK, AKTUÁLIS PROBLÉMÁK 270 Rivalizáció-kooperáció - kooperáció-rivalizáció A kognitív evolúció ún. machiavelliánus intelligencia hipotézise szerint az agy fejlődése, a „szociális agy” kialakulása a forrásokért (a szociális és reproduktív sikerért) egyre kifinomultabb eszközökkel folyó versengés terméke.42 A versengés „elmeolvasást” és egyéb fejlett mentális funkciókat feltételez, amelyek között fontos szerepet játszik a tervezés és a válaszgátlás (pl. igazmondás gátlása, illetve az elemi empátiás válasz gátlása). A szándékos hazugság és csalás agyi mechanizmusait laboratóriumi feltételek mellett csak az utóbbi években kutatják (a „hazugságvizsgáló készülékek” - poligráf - segítségével perifériás, vegetatív idegrendszeri válaszokat regisztrálnak, megbízhatóságuk kétséges) .43 Funkcionális mágneses rezonancia- (ÍMRI-) vizsgálatok szerint44 a szándékos hazugság - az „igaz” válasz visszatartása/gátlása - ventrolaterális, illetve anterior prefrontális aktivitásfokozódással társul, de igénybe veszi a parahippokampális gyrust és a kisagyat is. Lo, Fook-Chong és Tan45 szerint „mind egyszerű, mind komplexebb hazugságfeladat teljesítése fokozott agykérgi elektromos válaszkészséggel társul”. A versengés, csalás és hazugság tehát komplex agyi mechanizmusok működését feltételezi. Nem kevés mentális erőfeszítés kell ahhoz, hogy valaki túljárjon mások eszén. 42 A machiavelliánus intelligenciát mint elméleti konstruktumot Byrne és Whiten alapműve (Byrne, R. W., Whiten, A. [1988]: Machiavellian Intelligence: Social Expertise and the Evolution of Intellect in Monkeys, Apes and Humans. Clarendon, Oxford) alapműve vezette be az evolúciós biológiába (lásd Wilson et ab, 1996). Byrne és Whiten érdeme, hogy megkülönböztették a szociális intelligenciát az intelligencia más típusaitól, azonban a szociális intelligencia minden formáját (a kooperációt: szövetségkötést is) machiavelliánus intelligenciának nevezték. Ezzel szemben a szociális intelligencia pszichológiai felfogása a proszociális készségeket sorolja a szociális intelligencia kategóriájába. Lásd például: Cantor, N., Kihlstrom, J. E. (1987): Personality and social intelligence. Englewood Cliffs, NJ, Prentice-Hall; Ford, M. E. (1994): A living systems approach to the integration of personality and intelligence. In: Sternberg, R. J., Ruzgis, P. (eds.): Personality and intelligence. Cambridge University Press, Cambridge, England, 188-217; Ford, M. E., Tisak, M. S. (1983): A further search for social intelligence. Journal of Educational Psychology, 75, 196-206; Sternberg, R. J. (1985 ): Beyond IQ: A triarchic theory of human intelligence. Cambridge University Press, Cambridge, England; Walker, R. E., Foley, J. M. (1973): Social intelligence: Its history and measurement. Psychological Reports, 33, 839-864 (idézi Wilson, D. S., Near, D., Miller, R. R. [1996]: Machiavellianism: A synthesis of the evolutionary and psychological literatures. Psychological Bulletin, 119, 285-299). 43 Nábrády Mária (2006): A hazugság pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest. 44 Spence, S. A., Farrow, T. F. D., Herford, A. E., Wilkinson, I. D., Zheng, Y., Woodruff, P. W. R. (2001): Behavioural and functional anatomical correlates of deception in humans. Neuroreport, 12, 2849-2853; Ganis, G., Kosslyn, S. M., Stose, S., Thompson, W. L., Yurgelun-Todd, D. A. (2003): Neural Correlates of Different Types of Deception: An fMRI Investigation. Cerebral Cortex, 13, 8, 830-836. 45 Lo, Y. L., Fook-Chong, S., Tan, E. K. (2003): Increased cortical excitability in human deception. Neuroreport, 14, 7, 23, 1021-1024.