Déry Tibor: G. A. úr X.-ben. 1. kötet (Millenniumi Könyvtár, 2001)
ELŐSZÓ Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép komoly fiadat! József Attila így hát igaz volna, hogy a szabadság szüli a rendet? S nem a rend a szabadságot? Nem, ne állítsuk szembe ezt a két fogalmat, amelyek egymás kenyerén élnek. Mindkettőt az emberi társadalom képezte ki védekezésül a természet ellen, amelyben nincs sem rend, sem szabadság, csak egymást ellensúlyozó burjánzás és pusztulás. Az ember azonban meg akarja vetni lábát a tenyészetnek ebben a véget nem érő hullámzásában, s megvédeni egyedül való, semmihez nem hasonlítható emberi méltóságát. Rend szabadság nélkül? Előbb-utóbb felrobban. Szabadság rend nélkül? A pokolnak erre a bugyrára igyekszik figyelmeztetni regényem, jajkiáltásként. Mert az emberi lélekben ez is fortyog, s olykor kiönt, s eliszaposít maga körül birodalmakat, korszakokat. Írhattam volna erről történelmi regényt is, mondjuk a hanyatló Róma társadalmáról, de minthogy a történelem adattárát nem tartom sokkal megbízhatóbbnak a költői képzeletnél, s ennek kötetlen játéka jobban érdekelt - legalábbis a regény megírásakor -, mint a lassú baktatás Clio lába nyomán, tehát nem a múltból indultam a jelen felé, hanem emebből a jövőbe. Az ismert vagy ismerni vélt jelenből egy elképzelt jövőbe. Mint minden utópia, ez is polemikus jellegű, tehát egyoldalú, hiszen a képzelet és a kísérlet szabadabb játéka kedvéért kihagytam belőle a történelem valóságos ellenállását; a szocializmust, hogy annál meggyőzőbben ábrázolhassam rémületemet. Nem azt írtam le tehát, ami lesz -nem vagyok próféta sem eszemmel, sem észfölöttimmel -, hanem azt, 5