Domokos Mátyás - Cseh Mária - Szarka Anita - Környei Anikó szerk.: A régi Magyarország képeslapokon (Libri de libris, 2003)
91 Újpest. Romantika szempontjából a várrom után mindjárt a kazánház következik. Ó a nagy gépek, ezek a tanulékony szörnyetegek! Hogyan kapkodnak ezer fényes karjukkal, hogy ordítanak, hogy toporzékolnak, hogy dorombolnak elégedetten olykor, hogy okádják magukból a füstöt, az árut, az olajat. (...) Tizenkettőkor megszólalnak a szirénák. Újpest, piaci részlel az flngyal-gyógyszerldrral. Vérszegénység és sápkor t'len legjobb a fllezei Cbina-aasbora. Ára 2 korona. 92 Kőbánya, melyre a nem is öreg pestiek úgy emlékeznek, mint a legfiatalabb városrészre, s mégis milyen ódon már, milyen patinás. Két óriási temető között foglal helyet az égre meredő gyárkéményeivel és sörgyáraival, a magyar Pilsen, ahol vastag csaposlegények és csaposlányok szolgálják föl a sört egy életen át, aztán otthagynak csapot-papot, s lefekszenek valamelyik temetőbe. (Kosztolányi Dezső: Pesti képeskönyv) £ Rákoscsaba — Úri kasino A gyár előtti tér tarka és vidám, kissé falusias is. Teniszcipős munkáslányok összefogózkodva sétálnak el a munkások előtt, akik felvillannak szalonnájukból. Mennyi szép van a munkáslányok közt, és milyen titokzatosak! Az egyszerűség rettentő titkát őrzik, lelkűk az atom, amelyet nem tudok szellemes szavakkal szétbombázni. Félek tőlük és vágyódó éjszakákon nagy, nemszép kezükre gondolok. A túlsó part... Buda a túlsó part, de az igazi túlsóság mégis Újpest. (Szerb Antal: Budapesti kalauz) Budapest•4I