Domokos Mátyás - Cseh Mária - Szarka Anita - Környei Anikó szerk.: A régi Magyarország képeslapokon (Libri de libris, 2003)
Nézem a hegyek sörényét homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva patak ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés. (József Attila: Óda) 126 127 Itt, Miskolcon a legtöbb nő úgy tűnt föl nekem, mintha egy nagyvilági regényhős, vagy legalábbis a Vasgyáros című társadalmi színműből volna száműzve. Szellemesek, ha az ifjúság páholyából nézik az életet, és ötputtonyos tokaji bort tartogatnak a vendégeiknek, ha már próbáltak valamit az életben. Az utazó hódolatán nem csodálkoznak, nyakuk és keblük bájai fölött; szemük a játékosságot fülbevalóktól tanulja. Már régen kiment a divatból, hogy a helyőrség új főhadnagyát várják, ellenben a nevezetesebb tenoristák győznek itt is, mint mindenütt a világon. Apró bevásárlásaik céljából gyakran utaznak a gyorsvonattal Pestre, de ezzel nem is dicsekednek.- Kérded, hogy érzelmesek-e? Semmi esetre, mint a szenyorák Szevillában, hanem bizonyos hűvösséggel, amilyen a légkör itt, az Avas alatt. Nem hinném, hogy szokásban volna szerelem miatt meghalni, amint még Pesten mostanában sem ment ki a divatból. Kiábrándult, józan regények az itteniek, a Szinva folyócska hídján nem vet keresztet senki a víz fölött... Még csak annyit, hogy korán reggel kell innen elutazni, amikor az ember barátai még alusznak, mert egyébkor sohasem jutna ki az állomásra. (LévaiJózsef: Miskolci koszorú) 128 I 78 • Felvidék