Domokos Mátyás: Leletmentés. Könyvek sorsa a „nemlétező” cenzúra korában, 1948-1989 (Osiris könyvtár - Irodalomelmélet, 1996)

Szász Imre: Gyertek este kilencre

SZÁSZ IMRE GYERTEK ESTE KILENCRE Beszélgetőtárs: Szász Imre DOMOKOS MÁTYÁS: - A fiatal, induló írótehetség életében rendszerint a folytatás a legnehezebb; a folyamatos működésre való képesség könyvekben kézzelfogható bizonyítása, mert ez jelzi, hogy első könyvével valóban új író jelentkezett. Egyetlen könyvet ugyanis - így tartja az irodalmi közvélekedés, Goethe után szabadon - szinte bárki meg tud írni, ha másból nem, akkor saját élete élményanyagából. (Bár nem ok nélkül jegyezte meg, éppen ezzel kapcsolatban Oscar Wilde, hogy a jól megírt életrajz mégis oly kivételesen ritka tünemény, mint a jól megélt élet...) ­­Első könyvét Szász Imre huszonhat évesen, prózaírónak tehát igen fiatalon jelentette meg, 1953-ban. Szól a síp volt a címe ennek a kuruc korban játszódó történelmi regénynek, amely kedvező visszhangra lelt, s az első könyves szerző kétségtelen tehetségét a felbomlóban lévő Rákosi-korszak irodalompolitikája is méltá­nyolta a maga módján, mert regényéért József Attila-díjjal tün­tette ki íróját. A szerző azonban visszautasította ezt a díjat. Ha nem kényelmetlen felidézni, szeretném, ha elmondaná: miért tette? SZÁSZ IMRE: - Nagyon szép volna, ha azt merném mondani, hogy ez valami hősies kiállás volt; de nem hősies kiállás volt, hanem valamilyen gyermeteg hiúság. Közölték velem ismerő­sök, akik közelebb voltak a tűzhöz, hogy József Attila-díjat ka­pok, örömmel közölték, és azt is, hogy első kategóriát. Később, hogy csak második kategóriát, ami nekem még mindig elég jó volt, de amit én akkor nem tudtam: az írószövetségben két ember olvasta ezt a könyvet, Veres Péter, akinek nagyon nem tetszett (ezt el is mondta később nekem), és Király István, aki egy korábbi változatát olvasta. Ők leszavaztak. Ott ültem a József Attila-díj várományosok között, és lement az első kategória, lement a második kategória, és én úgy éreztem, hogy itt valami méltánytalanság történt, és akkor fölálltam és elmentem. Düh­ből. Hadd mondjam el, ha utóbb megnézzük, több évvel utóbb, a kitüntetettek névsorát, akkor ez fiatalos pökhendiség volt. Vas 183

Next