Domokos Mátyás: Leletmentés. Könyvek sorsa a „nemlétező” cenzúra korában, 1948-1989 (Osiris könyvtár - Irodalomelmélet, 1996)
Tandori Dezső: A. Rimbaud a sivatagban forgat
tekintettem, mint Athos, akkor magamhoz, és csak bámulom, hogy milyen gyönyörű pályát fut be modernista körökben József Attila, mint „kör" neve és egyéb, és milyen nehéz lehet nekem, hogy én, aki ilyesmikre érzékeny vagyok, ezt tulajdonképpen gyávaságnak tartottam, hogy József Attilától származó címet adtam, holott én József Attilát nagyra tartom, és büszkén viselem ezt a címet. - Nem, baj nincs, a jó az, hogy 1968-ban és 1973-ban végül nem sikerült nem létezővé tenni ezeket a verseket. DOMOKOS MÁTYÁS: - Fontosnak vélem megemlíteni, mert az indulás ellehetetlenítésének a történetéhez hozzátartozik, hogy az A. Rimbaud-kötet anyaga, abban a formában, ahogy a költő elképzelte, s akkor, amikor szerette volna, s amire az ígéret szólt, 1970-ben nem jelenhetett meg, hanem mint egy giliszta, amit a sírásók szerszáma széjjelvagdalt, csak különböző helyeken és különböző kötetekben láthatott, más-más időpontokban napvilágot. Az Egy talált tárgy megtisztítása 1973-ban jelent meg, a következő, a Mennyezet és padló 1976-ban. Ha lesznek majd a jövőnek olyan irodalomtörténészei, akik azt is figyelmükre méltatják, ami ezeknek a könyveknek a kritikai visszhangjából kiolvasható, azok bizonyára meglepődéssel fogják majd tapasztalni, hogy a Pándi lektori jelentésében megfogalmazott ellenvetések hogyan hullámzanak végig a megjelent kritikák egy részében, s hogyan homogenizálta a különböző kritikusok - elutasító szemléletét - évekkel később. Alapmegállapításokról van szó. Kezdve azon, hogy ebből a költészetből csak „a vers maradt ki"; hogy a költő „azt mondja, amit talán még sose mondtak el, de sose fejeztek ki ilyen rosszul"; s volt egy olyan harcos kirohanás is, a Kritika című szakfolyóirat (az MSZMP művelődéspolitikai folyóirata) hasábjain jelent meg, amely szintén visszanyúl József Attilához, de Pándi Pál lektori jelentésének az ismeretében fel kell tételeznünk, hogy Pándin keresztül: „A »líra logika« - figyelmeztet József Attila. De a logika - nem líra... Ezekben a szövegekben a logikai kalandról mindannyiszor kiderül, hogy már csak játék, szükségképpen komolytalan látszat csupán... Szövegei azt a vallomást tartalmazzák, hogy költészet lehetetlen. Következetessége azonban nem emberi következetesség, megállapodás a kiürülésnél. Nem azt mondjuk, hogy »kiürülés« nincsen, hanem azt, hogy nem kell lennie, s hogy ne legyen, azért vagyunk mi. Más következetességet és másfajta radikalizmust 207