Engel Pál - Kristó Gyula - Kubinyi András: Magyarország története, 1301-1526 (Osiris tankönyvek, 1998)
A hunyadiak kora
210 A HUNYADIAK KORA „udvari” és a „nemzeti” párt között. Utóbbi elvesztette korábbi országos jellegét, és megmaradt híveibó'l mindinkább egy politikai frakció, a „Hunyadi-párt” körvonalai bontakoztak ki. A közös nevező, amely összekötötte őket, immár nem a rendek, nem is az „ország” érdeke volt, hanem egy hatalmi csoportosulásé, amely a Hunyadi-ház hatalmának gyarapítását tekintette céljának. Hunyadi és az udvar ellentétének középpontjában két kérdés állt: a királyi jövedelmek és a királyi várak sorsa. Amíg ezek mindegyike felett Hunyadi rendelkezett, új központi hatalmat nem lehetett kiépíteni. Ezért a király Vitéz tanácsára arra próbálta rávenni az 1454. januári országgyűlést, hogy a jövedelmek kezelését vegye ki a főkapitány kezéből. A király azonban egyelőre meg sem jelent még Magyarországon, és Hunyadi befolyására a gyűlés elvetette ajavaslatot. Sokáig még azt sem sikerült elérni, hogy lemondjon a királyi várak és városok kapitányságáról. Először 1456. februárban kényszerült némi engedményre, amikor V. László első ízben Budára érkezett. Főkapitányi hatáskörét nagyrészt megtartotta, néhány megerősített helyet azonban (Nagyszombat, Buda, Diósgyőr) a jövedelmek egy részével együtt visszaadott a királynak. A török veszély újbóli fenyegetésének nagy szerepe volt abban, hogy Hunyadi még éveken át tartani tudta kivívott pozícióját. A rigómezei vereséget rövid szélcsend követte. II. Murád szultán mással volt elfoglalva, és 1450-ben fegyverszünetet kötött a magyarokkal, amelyet utóda, II. (Hódító) Mehmed (1451-1481) is megerősített. Mehmed trónra lépte azonban az oszmán terjeszkedés új, minden addiginál sikeresebb korszakát nyitotta meg, és ennek első jeleit hamarosan Magyarországnak is tapasztalnia kellett. A keresztény világ általános megdöbbenésére 1453. május 29-én török kézre került Konstantinápoly, és ezzel megdőlt az ezeréves, öröknek hitt Bizánci Birodalom. A szultán, mintegy aztjelezve, hogy ennek örökébe kíván lépni, székhelyét Drinápolyból a volt császárvárosba helyezte át. 1454-ben, a váradi béke lejártával azonnal megtámadta Szerbiát, és ostrom alá fogta Brankovicsot Szendrőn. 1455-ben ismét Szerbia ellen vonult, és Szendrő kivételével csaknem az egész országot meghódította. Következő, 1456. évi hadjáratának célpontja már Magyarország déli határának főerődje, Nándorfehérvár volt. Ilyen körülmények között ismét előtérbe került Hunyadi országmentő szerepe. Bármennyire megtépázták hajdani hírnevét az 1444 óta elszenvedett vereségek, a törökök elleni harc sikeres irányítását mégis leginkább tőle lehetett várni. A török háború előkészítése, legalábbis papíron, már 1453-ban megkezdődött. V. Miklós pápa Bizánc eleste után azonnal keresztes háborút hirdetett meg, és 1454—1455-ben a Német-római Birodalom gyűlésein is napirendre került az oszmánok elleni harc ügye, bár érdemi határozat nem született. A pánikhangulat természetesen Magyarországon volt a legerősebb, és az 1454. januári budai országgyűlés nagyszabású intézkedéseket hozott, hogy az országos hadat talpra állítsa. Elrendelte a nemesség általános felkelését, és felújította a Zsigmond-kori telekkatonaság intézményét. A terv minden 100jobbágyporta után - minden korábbi mértéket meghaladóan - négy lovas és két gyalogos íjász kiállítása volt. A támadó háborúra azonban nem került sor, csupán Hunyadi nyomult be kisebb sereggel 1454 őszén Szerbiába, és Krusevacnál szétverte a szultán által hátrahagyott oszmán hadakat. 1455-ben is folytatódott a tervezgetés, de csak annyi történt, hogy az országgyűlés rendkívüli adót vetett ki.