Engel Pál - Kristó Gyula - Kubinyi András: Magyarország története, 1301-1526 (Osiris tankönyvek, 1998)
A hunyadiak kora
212 A HUNYADIAK KORA Kapisztrán jobbnak látták a parasztsereget azonnal feloszlatni. A győzelmet egyikük sem élte túl sokkal. Hunyadi augusztus 11-én áldozatul esett a táborban kitört pestisnek, és október 23-án Kapisztrán is követte a sírba. A diadal jelentősége aligha szorul méltatásra. A pápa az egész kereszténység kötelező ünnepévé nyilvánította az Úr színeváltozása (Transfiguratio domini) napját (augusztus 6.), amelyen értesült az eseményről. A déli harangszó, amelyet még az ütközet előtt rendelt el a harcosok buzdítására, a köztudatban napjainkig a nagy győzelem emlékeként él. A szultán és utódai 65 évig nem vállalkoztak újabb hasonló támadásra Magyarország ellen. Hunyadi viszont megszilárdította híveiben a küldetésébe vetett hitet, és jelentősen megkönnyítette fia számára a trónhoz vezető utat. Az út rövid volt, de göröngyös. Hunyadi halálával a király és udvara elérkezettnek látta a pillanatot, hogy pártját meggyengítve felülkerekedjék. Az akciót Ciliéi, az udvar „erős embere” irányította, aki Hunyadi helyébe magát neveztette ki főkapitánnyá, és céljához megpróbálta felhasználni az időközben Magyarországra érkezett idegen keresztes hadat. Hunyadi örököseitől azt követelte, hogy adják át a kezükön maradt királyi várakat és jövedelmeket, és a király kíséretében délre vonult, hogy átvegye, vagy ha kell, megostromolja Nándorfehérvárt és a többi végvárat. A Hunyadi-párt élén a kormányzó idősebb fia, a 23 éves László állt, aki atyja nagyravágyását és ravaszságát egyaránt örökölte, és a válságos helyzetben merész sakkhúzásra szánta el magát. Miután a Bács megyei Futakon tartott országgyűlésen színleg meghódolt a királynak, őt és Ciliéit kíséretük nélkül a nándorfehérvári várba csalta, ahol a grófot 1456. november 9-én híveivel meggyilkoltatta. A merénylettel ő lett a helyzet ura. A király, akit magával vitt Temesvárra, kénytelen volt ráruházni az országos főkapitány tisztét, és eskü alatt megfogadni, hogy nem áll bosszút Ciliéi haláláért. Az apai örökséget csak rövid időre sikerült Lászlónak megkaparintania. A hitszegéssel párosult gyilkosság legelszántabb párthívein kívül mindenkit elidegenített tőle, még atyjának legkitartóbb barátja, Ország Mihály, a későbbi nádor is a Flunyadiak ellenfeleihez csaüakozott, akiknek az élén most Garai és az egykori szövetséges, Újlaki állt. Színleg ők is tudomásul vették Hunyadi László győzelmét, de megfelelő ellencsapást eszeltek ki. Ügyeltek arra, hogy László biztonságban érezze magát, és türelmesen kivárták a pillanatot, amikor öccsével, Mátyással Budán tartózkodik. 1457. március 14-én híveikkel együtt mindkettőjüket őrizetbe vették, és a királyi tanács rögtönítélő bírósággá alakult, amely a Hunyadiakat elmarasztalta árulás, felségsértés és hűtlenség bűnében. A halálos ítéletet Lászlón két nap múlva, 16-án hajtották végre a budai Szent György téren. A bosszú azonban csakis ellene irányult. Társai mind kegyelmet kaptak, és hamarosan meg is szöktek, kivéve az ifjú Mátyást, akit a király rövidesen magával vitt Csehországba. László kivégzésére a Hunyadi-párt felkeléssel válaszolt. Elén a Hunyadi fiúk anyja, Szilágyi Erzsébet állt testvérével, Mihállyal, erejét pedig a még sértetlen óriási Hunyadi-vagyon és a familiárisok hadserege biztosította. A királyi hadak élén Újlaki és Giskra vonult fel ellenük. Hónapokon át folyt a véres polgárháború, és csak akkor ért véget, amikor megjött a hír, hogy V. László 1457. november 23-án Prágában váratlanul elhunyt. Utódot nem hagyott, hiszen még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, és az ország ismét uralkodó nélkül maradt.