Eősze László: Örökségünk, Kodály. Válogatott tanulmányok (2000)
I. Műről műre - 6. A Budavári Te Deum
meg. (Ezeken kívül népdal-, ballada- és zsoltárfeldolgozás is gazdagította a termést.) E kórusok szólamkezelése s némely dallamfordulata éppoly természetességgel hathatott a Te Deum alakulására, mint Knud Jeppesen Ellenpont-könyvének a komponálás idején alaposan tanulmányozott tézisei, vagy a XVIII. századi mesterek - Mozart, Händel, Caldara nagy figyelemmel forgatott partitúrái. Ezzel elérkeztünk a mű minden részletében soha fel nem táruló keletkezéstörténetéhez. Talán örökre megválaszolatlanul marad a nagy kérdés: az „alkalom” ébresztette-e a gondolatokat oly erővel, hogy a 22 perces alkotás szinte egyetlen lendülettel elkészült - vagy léteztek-e már korábban bizonyos tervek, ötletek, melyek megvalósítására a felkérés mintegy ürügyet szolgáltatott? Kovács János 1992-es tanulmánya - Kodály Te Deumának autográf kéziratai1 -, amely teljessé teszi 1957-es kiváló műelemzését,2 felderítette a szerző műhelytitkait, amenynyire ez a hiányosan fennmaradt kéziratok alapján lehetséges volt. Mivel a vázlatok túlnyomó többsége egyetlen ötvenoldalas,3 csaknem végigírt hangjegyfüzetben található, valószínűnek látszik, hogy a komponálás gyorsan haladt: Kodálynak pár hét elég volt a bőven áradó ötletek latolgatására-rendezésére. Csupán a fugatoszakaszok kidolgozása és a szerkezeti felépítés kívánt hosszabb megfontolást. Munkamódszerére nézve egyelőre csak néhány óvatos következtetés vonható le. Elsőként nyilván a vokális részeket fogalmazta meg, hiszen a szöveg a mű meghatározó eleme. Ennek első öt sora - a „Sanctus”-ig - egyvégtében készült el, s többé vissza sem tért rá. A továbbiakban azonban nem a zsoltár sorainak rendje szabta meg a komponálás menetét: hol kimaradnak sorok, hol meg ismétlődnek - az ébredő zenei gondolatok logikája szerint. A homofon részek többnyire csak egyszer, az imitativ szakaszok háromszor-négyszer, a fugátok (különösen pedig az utolsó rész kettős kontrapunktja) hétszer-nyolcszor fordulnak elő a füzetben. Egyedül a 12. szövegsorra nincs még utalás sem: ez ugyanis a gregorián dallamidézet. A befejezés megoldása már a komponálás kezdetén felmerült, s a munka során egyre csiszolódott. A kettősfúga kidolgozására Kodály rendkívüli gondot fordított: még ki is másolt az utolsó lapokra hasonló