Fejtő Ferenc: Szép szóval (Ars scribendi, 1992)

JÓZSEF ATTILA, AZ ÚTMUTATÓ - József Attila

szerkessze meg. A hatalmas versben minden sor és strófa kiszámított és önkéntelen, friss és megmunkált, józan és elragadó, kettősségből: a játékos, gyermekded József Attila költészetének feszültsége mindig ilyen szélsőséges kettősségből, s alapfeszültsége az alapképzelet s a spekuláció felé hajló értelmesség kettősségéből támad. A másik vers, a Levegőt! című ugyancsak lírai helyzetből, a költő ligeti sétájából nő a Gömbös-kormányzat alatt élő magyar állam­polgár tiborci panaszává. A napi politikai vonatkozások, mint a telefoncenzúra, kartotékrendszer, a nyílt választás, a kormány dik­­tatúrás törekvései ellen való tiltakozás, bizarr módon a legmélyebb emberi elkeseredés és szabadságvágy kitörésére adnak alkalmat. A politikai versek mellett az új kötetben a legnagyobb helyet szokatlan hangú, mondhatnám, „pszichoanalítikai” költemények foglalják el, amelyekben József Attila a maga élményei feldolgozá­sában gyakran folyamodik a freudi lélektudomány műszavaihoz és fogalmaihoz. Sokszor úgy viselkedik a költő, mint akinek térdref­lexét vizsgálják, s kissé maga is segít a lábának elrugaszkodni. Az eltökéltség néha zavarólag hat. De József Attila költői ereje, legtöbb versének legtöbb szakában, itt éppúgy diadalmaskodik a nehéz anyagon, mint szociálpolitikai költeményeiben. Néhány szerelmes versében pedig egészen új hangnemet üt meg. Részben ugyan népszerű szerelmi Odrijának tudományos-spekulatív szerel­­mességét folytatja, de új versei nagy részében már áttör a spekulá­ción a szenvedély; az ellágyulástól a dühös ostromig, a szidalomtól és rágalomtól a megalázkodásig, a csöndes mélabútól a nyers kitörésig minden húron tud már játszani, és mindig eredetien és meglepően. Talán elfogultság tőlem József Attilát az Ady utáni nemzedék legeredetibb, legősibb s egyben legértelmibb költőjének tartani. De olvassák el a kételkedők az említetteken kívül legalább a Ha a hold süt; Harag; A Dunánál; Kirakják a fát; Irgalom; Balaton­szárszó; ...aki szeretni gyáva vagy; Nagyon fáj; Elmaradt ölelés miatt; Kései sirató című verseket; győzze meg őket maga a költő művészetének értékéről. Népszava, 1937. január 10. 128

Next