Fejtő Ferenc: Szép szóval (Ars scribendi, 1992)
A MAGYAR IRODALOM ÉS A MAGYARSÁG - Kérdések a Válaszról (Fejtő Ferenccel beszélget Széchenyi Ágnes)
F. F.: Udvarias és tisztességes gesztus volt Illyés részéről, hogy kérte József Attila közreműködését, miközben nyilván tudta, hogy Attila nem fog neki verset adni. Gesztus volt tehát a kérés. A két ember között meglehetős, messze múltba menő rivalitás volt. De ettől függetlenül sem érezte volna otthon magát a folyóiratban. Neki - Attilának mint költőnek - saját lapra volt szüksége. Sajátra, aminek ő a tenorja. A legtöbb Válasz-ember neki nem volt barátja. Nincs emlékem arról, hogy összejártak volna Halász Gáborral vagy Szerb Antallal. Annak idején viszont a lapalapításban a személyes barátságnak nagyon nagy része volt. Sz. A.: A Válasz/iű/c csak egyik fajta alkotói körére, az urbánusokra, a „sznobokra” utaltunk ezekkel a nevekkel. Ahogy Sárközi írta programjáról, összeterelt „»sznobokat és parasztokat«, hogy a magyar szellemiség mindenfajta problémája helyet kapjon a külön égető magyar sorskérdések mellett". Hamvas Béla, Kerényi Károly, Cs. Szabó László, Szentkuthy Miklós neve egészítheti ki ezt az irányt. F. F.: Majdnem azt mondtam, hogy inkább mint urbanisztikai lap kezdett a Válasz, érzésem szerint egy kis fáziskülönbséggel került kimondottan a parasztkérdés, a parasztvédelem a középpontjába. Ez az egyensúly, amit Sárközitől idézett, azért megbomlott az utóbbi javára. A Válasz - teljesen véletlenül, az egyidejűség semmiféle oksági összefüggést nem jelent -, a Válasz akkortájt lett a népi mozgalom orgánuma, amikor a Szép Szó alakult. Mindenesetre én mint ifjú, kezdő író, éppen olyan megtisztelve éreztem magam, amikor oda hívtak, mint amikor Babits Mihály fogadott. Éppen Illyés volt, aki elvitt bemutatni Babitsnak, s bábáskodott a Nyugatszerzőségem körül. Illyéstől ugyan csak hét év választott el - ő 1902-ben született, én 1909-es vagyok -, de éppoly megtisztelve éreztem magam az ő hívásától is. írtam egyszerre a Nyugatnak is, a Válasznak is. 1934-ben nem láttunk elválasztó ideológiai különbséget. Inkább nemzedékit és asztaltársaságbélit. Sz. A.: Sárközire úgy emlékezik például Keresztury Dezső, hogy a nyugtalanítóan tarka szerzői-baráti társaságban, a „bolondok” között ő volt a türelmes ideggyógyász. Vagy Szabó Zoltán 1959-ben így idézte föl alakját: „ Sárközi türelmes szorgalma, elvhű tapintata és intellektu-99