Fejtő Ferenc: Szép szóval (Ars scribendi, 1992)
A MAGYAR IRODALOM ÉS A MAGYARSÁG - Kérdések a Válaszról (Fejtő Ferenccel beszélget Széchenyi Ágnes)
szocialista Veres Péter. A szociáldemokrácia a társadalmi egyenlőtlenség szociálpolitikával való kiküszöbölésének olyan módja, amelyik a polgári demokrácia vívmányaival, a szabad választásokkal, többpártrendszerrel, a demokratikus pluralizmussal összeegyeztethető. Szintézist akart és akar az állami gazdaság vagy állami felügyelet és a magánkezdeményezés között. A polgári szabadságjogok - a szabad sajtó, a gyülekezési szabadság, a szabad szakszervezet - alapján. Például - akkoriban - a francia népfront és a skandináv államok példája nyomán. Ilyen értelemben lettünk Attila meg én szociáldemokraták egy bizonyos időben, akkor, amikor a kommunista politika sztalinizálódását már kicsit időnek előtte felismertük. Sz. A.: Milyen jelekből? F. F.: Magyar vonatkozására gondol? Sz. A.: Igen. F. F.: A magyar illegális kommunista párt szektás, dogmatikus, emberileg kibírhatatlan viselkedése volt az utolsó csepp. A párt akkor megvetéssel kezelte az intellektueleket, az értelmiségit tuloknak nevezte, valamiféle proletárelhivatottságtól, fölénytől vezéreltetve. Éppen hogy elfogadták az embert, ha mint polgárfiú vagy mint nem proletárszármazású szocialistának vagy kommunistának vallotta magát. Születési hiba volt a más származás, amit nagyobb buzgalommal kellett „jóvátenni”. De a döntő pillanat 1932-1933 fordulója volt. Emlékszem, én akkor börtönben ültem, és József Attila jött hozzám látogatni. Elszörnyedve mesélte, hogy a porosz szociáldemokrata kormány megbuktatásáért együttműködött a náci és a kommunista párt, együtt mobilizálták az erejüket. Ez mindkettőnk számára abszolút, abszolút elfogadhatatlan volt. Antifasiszták voltunk, és erről az volt a felfogásunk, hogy az antifasiszta küzdelemben minden ha/oldali erőt össze kell fogni. De az, hogy a nácikkal kell összefogni a szociáldemokraták ellen, ez olyan abszurd volt, ez annyira ellene volt mindannak, amit tanultunk a kommunizmusról és vártunk a kommunizmustól, hogy ezt nem lehetett felfogni sem, elfogadni sem. Akkor, ennek a nyomán írta Attila híres cikkét az 102