Fejtő Ferenc: Szép szóval (Ars scribendi, 1992)
A MAGYAR IRODALOM ÉS A MAGYARSÁG - Kérdések a Válaszról (Fejtő Ferenccel beszélget Széchenyi Ágnes)
egységfrontról, amivel azt a „hibát” követte el, hogy két évvel mielőtt a Kommunista Internacionálé maga is rájött arra, hogy taktikát kell változtatni, Attila már felismerte az igazságot. És ez elválasztott bennünket a magyar kommunistáktól, akik még a népfrontot meghirdető 1935-ös Komintern-kongresszus után is tovább kitartottak a szociálfasiszta terminus mellett, és „Peyer Károly dögöljön meg” énekekkel vonultak végig a városon a tüntetők. Ez túl sok volt. Ezeket a dolgokat nem lehetett elviselni. Sz. A.: 1935-ben, a porosz szociáldemokrácia veresége után két évvel egy másik szálon is erősödött az ellenérzés... F. F.: ...a Gide-könyvre gondol, ugye? ’35 táján kezdődött a sztálinista terror korszaka. Erről most részletesebben s megbízhatóan értesülünk Mikojan újabban megjelent emlékirataiból, amelyekben megerősíti, hogy 1934-ben Sztálin kisebbségbe jutott a KB-ban Kirowal szemben. Akkor mozgósította a rendőrséget a párt ellen, és változtatta át - a régi bolsevikok kiküszöbölésével - a nagy perek folyamán a Szovjetuniót nacionálkommunista rendőrállammá. A Déry fordította könyvről, a Retour de l’URSS című könyvről van tehát szó. Az a nevetséges, abszurd dolog történt, hogy Déryt mint egy kommunista propagandakönyv fordítóját ítélték el, holott én ennek a könyvnek alapján írtam egy rendkívül szenvedélyes, erősen antisztalinista cikket. Hármasban voltunk a Tisza Kálmán téren lévő lakásunk balkonján, egy nyári délután, Ignotus Pál, József Attila meg én, és én fölolvastam a cikket. Attila első reakciója az volt: ebből vezércikket kell csinálni. Ignotus Pál óvatosságra intett. Azt mondta, azért ezt nagyon rossz néven fogják venni kommunista barátaink. Hozzuk le a cikket, mondta, de nem vezércikknek. Végül is Attila akarata győzedelmeskedett, és mint vezércikk jött le az írás. Ezt azért hangsúlyozom, mert Attila kétirányú tárgyilagosságát dokumentálja, azt mutatja, hogy Attila ebben a kérdésben éppen olyan határozott és minden megalkuvás ellen volt, mint például a népiesség kérdésében is. Ahogy a Szép Szóban kifejtette, ő a népiességben rögtön, talán egyesekkel szemben igazságtalanul, de alapjában véve helyes meg-103