Fejtő Ferenc: Szép szóval (Ars scribendi, 1992)
A MAGYAR IRODALOM ÉS A MAGYARSÁG - Kérdések a Válaszról (Fejtő Ferenccel beszélget Széchenyi Ágnes)
kiharcolni... Szép és nagy történelmi fejezetet jelöl az az irodalom, amely tudományszerú szociográfiákkal kezdődött, és lelkiismeret-ébresztő írói lázítássá fejlődött ki... Hatásuk volt, ezt senki sem tagadhatja le..., de politikai szempontból kihasználható hatást nem szült... ” F. F.: Igen, ez nyilvánvaló. Azt hiszem, hogy kicsit árnyaltabban kell a dolgokat felfogni. Például nézzük a magyar vagy a francia történelmet. Nem lehet politikát csinálni egy bizonyos közvélemény nélkül, és a közvéleményben végeredményben alkotó, alakító szerepet játszanak az írók, művészek, intellektuelek. A francia enciklopédisták, Voltaire vagy Rousseau nélkül, azt hiszem, az emberi jogok deklarációja nem jöhetett volna létre. Persze különbséget kell tenni; nézzük mondjuk a magyar történelmet, 1848-at. Kinek volt ott hatása a helyzet kialakulásában? Nyilvánvalóan nagy hatása volt az íróknak és gondolkozóknak, mint Széchenyinek, Vörösmartynak, a centralistáknak, Eötvös Józsefnek, Klauzálnak, Szalay Lászlónak meg a doktrinereknek, és azoknak a parlamenti vitáknak, amiket ők folytattak. Eötvös egyszerre volt író és politikus. Petőfit itt most kiveszem a sorból, nem vitatva el a Nemzeti dal pillanatnyi robbanását. De ő zászló volt, egy walesi bárd, és nem ő készítette elő a ’48-hoz vezető történéseket. Intellektuális emberek voltak az 1918-as októberi események előkészítői is: Ady, aNyugat, a Huszadik Század köre. 1918 inkább összeomlás volt, mint forradalom, és a baloldalnak nem volt sem előképzettsége, sem nagy politikusa, hogy a rettenetesen komplikált helyzeten úrrá tudtak volna lenni. Ugyanígy gondolom, hogy még ha a „népiesek” tiszta eszű szárnya és az urbánusok mondjuk azon az alapon, amelyen Vas István említett levelei meg a József Attila-i szocializmus, amelyet én is vallottam, álltak megegyeztek volna, akkor sem tudtuk volna viribus unitis elhárítani az 1938-ban kezdődő tragédiát. De legalább a magyar értelmiség egységes, szocialista és demokrata reformzászlaja alatt buktunk volna el együtt. Szárszón is más hangok hangzottak volna el, és ennek következtében Rákosiéknak is másképp álltak volna ellen a magyarság progresszív intellektueljei. 115