Fejtő Ferenc: Szép szóval (Ars scribendi, 1992)
A MAGYAR IRODALOM ÉS A MAGYARSÁG - A háború utáni magyar irodalomról (Irodalomszociológiai vázlat)
közéjük tartozik Szabó Lőrinc, Erdélyi József stb.; a prózaírók közül Kodolányi János és az erdélyi Tamási Áron. Néhány szót kell szólnom közbevetőleg az új költői s prózai stílusról is. A költészetben (részben prózában is) népi motívumok és formák, a népdalhoz és a Petőfi-szerű lírához való viszszatérés - József Attila néhány költeményében egészen a Kalevaláig nyúl vissza -, másrészt parnasszi és késő dekadens hatások érvényesülnek. Az expresszionizmus és a háború utáni korszak annyi más izmusa nálunk nem tudott gyökeret verni, bár nem szabad hatásukat lebecsülni sem. A már említett Kassák kísérletezett ez irányban legtöbbet; de találunk expresszionista elemeket Szabó Dezső írásaiban éppúgy, mint Babits Mihály, Szabó Lőrinc vagy akár József Attila verseiben is. Az új stílus legáltalánosabb jellegzetessége a teljes mérvű szakítás a stílromantikával, szimbólumokkal, pátosszal; s e jellemvonásokat könnyű lenne a társadalmi macskajajjal összefüggésbe hozni. Az új költészetet a kézzelfogható ábrázolás, intim realizmus, józanság és szinte biedermeier idillikus hangulat jellemzi. A nagy szavak, a hősies gesztusok kimentek a divatból. Az idilli oly erős vonzerőt gyakorol, hogy komikus módon igen gyakran radikális politikai versekben és tudományos igényű prózában is érvényesül. Ady általános tiszteletnek örvend, de stílromantikája, dramatikus modora egyáltalán nem teremtett maradandó értékű iskolát. Prózánkban is uralkodik a lírai intim hang, a szociográfia mellett a lírai spleenes „vallomás” az uralkodó műfaj, amiben könnyű felismerni Gide, Proust, Huxley stb. hatásait. Az új líra viszont eléggé szabadnak mondható külföldi hatásoktól, s mint mondottuk, inkább a magyar irodalmi hagyományokból merít. Nem érdektelenek az irodalmi élet szempontjából a közönség körében végbement változások sem. A Nyugat fénykorának egyes mecénások áldozatkészségén kívül - egy lelkes, nagyrészt polgári olvasóközönség érdeklődése volt az alapja. Ez a talaj manapság nagyrészt elcsúszott az író lába alól, a radikális polgári közönség részben egzisztenciális okokból, részben kiábrándultsága folytán nem támogatja a „baloldali” irodalmat, amelynek 35