Fejtő Ferenc: Szép szóval (Ars scribendi, 1992)
A MAGYAR IRODALOM ÉS A MAGYARSÁG - A középosztály problémái
említett osztályokat és rétegeket, a maradékban kell keresni a középosztály pozitív jegyeit. Mi a maradék? Az úgynevezett kispolgárság, vagyis az iparosok és kereskedők rétege - a hivatalnokok, tisztviselők -, a szabadfoglalkozású értelmiség: ügyvédek, orvosok, mérnökök, írók, művészek stb. A középosztály köztudatban élő fogalmának e rétegek nagyjából meg is felelnek. Csak nagyjából mindenesetre, mert a hozzászólók általában egyetértettek abban, hogy csak a bizonyos életszínvonalat elérő egyének tartoznak a középosztály fogalma alá. Csakhogy az osztály tudományos fogalmának döntő kritériuma nem a jövedelem. Kállay Tibor szerint az évi 2400- 24 000 pengő jövedelemmel rendelkező egyének alkotják a középosztályt. De vannak munkások, akiknek jövedelme felülemelkedik a havi 200 pengőn, és mégis a munkásosztályba tartoznak, s vannak nyomorgó középosztálybeliek is. Valamely osztályhoz tartozás a társadalomban elfoglalt közös helyzetet jelent. Közös gazdasági helyzetet: vagyis a termelésben való különös szerepet. Közös ideolgóiai helyzetet: vagyis a helyzetből és érdekekből fakadó, bizonyos körülírható öntudatot. Közös társadalmi helyzetet: vagyis az életszínvonalnak és életrendnek közösségét. Nevezhetjük-e a középosztályt joggal osztálynak e kritériumok figyelembevételével? E kérdésre egyedül József Attila tért ki a Cobden-ankét résztvevői közül. Szerinte a munkásság a használati értéket, a tőkés a csereértéket termeli. Fennmarad a használati érték és a csereérték közötti viszony termelése, és ezt végzi a középosztály. József Attila megfogalmazásának az a hibája, hogy főképp a termelőtevékenység eredményét s nem módját veszi tekintetbe az osztálymeghatározásnál. A modern osztályokat gazdaságilag leghelyesebben tevékenységüknek a termelőeszközökhöz való viszonyából kiindulva jellemezhetjük. A középosztályhoz tartozik elsősorban a kispolgárság, amely rendelkezik ugyan a termelőeszközzel vagy a tőkével, de ugyanakkor önmagát és családját „alkalmazza” munkára. Idetartozik a szabadfoglalkozású értelmiség, amelyről a kapitalista társadalmi rendszerben nyugodtan mond-77