Fejtő Ferenc: Szép szóval (Ars scribendi, 1992)
A MAGYAR IRODALOM ÉS A MAGYARSÁG - Pont egy viszály után, avagy új fejezet a magyar szellem történetében
musban van mozgalmunk elévülhetetlen érdeme, amelyet senkinek nincs joga elvitatni. Legfeljebb azért illethet bennünket jogosan bíráló szó, hogy elméleti és gyakorlati küzdelmünk nem ölelte fel a baloldal egészét - s hogy a hozzánk pedig oly közel álló kommunista intellektuelek csoportjával folytatott polémiáink (de me fabula narratur) gátlóan hatottak a teljes egységfront kialakulására. Egyszer majd megtaláljuk az alkalmat, hogy férfias önbírálatot gyakorolva felidézzük az okokat, amelyek e polémiákat kifakasztották, és József Attilát, valamint vele szolidárisán e sorok íróját s másokat is arra késztettek, hogy élesebb határvonalat húzzunk magunk és a kommunista intellektuelek és az írócsoport közé, mint amely tárgyilag indokolt s politikailag ildomos lett volna. Inkább személyes, érzelmi, indulati tényezők játszottak itt szerepet, mint eszmeiek. Olyan tünetek ütköztek ki rajtunk, s azokon is, akik velünk szemben álltak, amelyek általában az emigránsokra jellemzők. De nem voltunk-e számkivetettek a saját hazánkban? Ám ha a kommunistáktól elválasztott is indulat, szerelmes csalódás s a demokráciáról való megítélésünk különbözősége, az antifasizmusban találkoztunk velük. Viszont a Szép Szó, bármennyire törekedett rá, nem bírt közös nevezőre jutni az antifasizmus kérdésében a népiesekkel. Míg úgy látszott, bár bizony alaptalanul, hogy a határvonalak köztünk és a „status quo” polgári védői közt elmosódtak (alaptalanul, mondom, hiszen ketten, József Attila meg én a Szép Szó szerkesztői közül, szociáldemokraták voltunk, s Ignotus Pál, a harmadik, azzá lett), a népiesek nem voltak hajlandók nyíltan elkülöníteni magukat sem elméletileg a fasizmustól, sem gyakorlatilag azoktól, akik a fasizmushoz gyanúsan hasonló hangokat pengettek. S mégis: ha kifelé közösséget vállaltak is egy Féjával, akinek bárdolatlansága csak rosszhiszeműségével versenyzett - ott volt közöttük Erdei Ferenc, akinek alkotása maradandó emlék; s ha Veres Péter prófétaivá dagadt önhittségét fájlalhattuk, akik becsültük talentumát, amíg szerény és józan volt, a Puszták népének nemes tökélye előtt le kellett tennünk a fegyvert. De még Németh Lászlóban is a leg-93