Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz (Osiris monográfiák, 2009)
Indulás (1925-1930)
tikai, irodalmi és művészeti szemle”, szerkesztője Vajda János, felelős kiadó- 137 ja Brünauer Albert volt, a kiadó címe: VII., Kertész utca 37. II. 11. A lap impresszumában a szerkesztőség tagjai nincsenek feltüntetve. Vajda régi ismerőse volt Radnótinak, együtt szerepeltek a Jóság antológiában, korábban pedig a Haladásban. A Kortárs nagyalakú, újságméretű (41,5 X30,5 cm) lap volt, mint a szerkesztők az első szám beköszöntőjében elmondták, anyagi okból: így olcsóbb volt a lap előállítása. Voltaképpen a mai Elet és Irodalom ősét láthatjuk benne. A Kortárs sál Radnóti, Vajda János, Wagner György - aki itt már Tamássi néven szerepel - végképp kinőtték Reinhold Alfréd hatását. A szerkesztőségnek tagja volt még Forgács Antal költő, aki szintén szerepelt a Jóságban, valamint Szalai Imre építészmérnök, a képzőművészeti rovat vezetője (Baráti 1977, 75). A Kortárs is nemzedéki lap volt, akárcsak az „ 1928”, de a lap sokkal szélesebb szerzői körből merített. A lapban megjelent egy verse Berda Józsefnek, József Attilától egy vers és egy kritika, Justus Páltól tanulmány az agrárkérdésről. Verset és kritikát is közölt Mária Bélától (aki később Radnóti munkaszolgálatos társa volt Borban). A folyóirat programját az első szám 1. oldalán Az olvasóhoz című szerkesztőségi beköszöntő fogalmazta meg. Szellemében és stílusában is az „ 1928”-ét folytatta: „A programot-adásoknak, félrebeszéléseknek és melléktekinteteknek mai szomorú őserdejében nagyon nehéz dolog szólani, újat mondani, olyasmivel hozakodni elő, amit lelkiismeretlen kufároknak még nem sikerült kompromittálniok. Hol van, aki ma még hinni tud a szó szentségében, a művészet áhítatos voltában, akinek igazságérzete csorbítatlan, aki felér bizonyos etikai magaslatokig, aki - leírni is félve merjük a szót - idealista is tud lenni.” ([Névtelen] 1929a) Áhítat és igazság hitvallásuk két kulcsszava, lényegében a szép és igaz romantikus programját hirdetik. A nemzedéki gondolat is az „ 1928” folytatása: „Úgy hisszük, ahhoz a határhoz érkeztünk el, amikor két generáció leváltja egymást. Mi már más utakra térünk, fiatalon ugyan, de egy tragikusan érett fiatalság tudatával, új alapokat lefektető magabiztos hitével, építő erejével.” (Uo.) Ez az általánosságban kifejtett gondolat meglehetősen éles hangú cikkekben kapott konkrét tartalmat: a Kortárs második, 1929. december 30-án megjelent száma A „Nyugat” fejfájára címmel első oldalas szerkesztőségi vezércikkben eredeti elveinek megtagadásával vádolta a Nyugatot, amiért „nemzeti koncentrációról regél”. „Mert mi az, ami a Nyugatból meghalt?: éppen a »nyugat«, éppen a nemzeti decentralizáció, amely azelőtt gondosan ügyelt arra, hogy a tehetség és az irodalmi impotencia egy nevezőre ne kerülhessenek, mert nálunk sajnos a nemzeti erők összefogása mindig ezt je-1928"; Jóság; Kortárs