Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz (Osiris monográfiák, 2009)
Indulás (1925-1930)
Indulás (1925-1930) 138lentette.” ([Névtelen] 1929b) És hogy még egyértelműbb legyen a fiatal nemzedék támadása, ugyanebben a számban Vajda János Babits Mihályt kultúrköltőnek nevezte, akinek lírájában „A szók eltakarják a dolgokat s a költő már nem is tud a dolgaira gondolni” (Vajda 1929, 11). Ez a támadás nem illeszkedik sem a konzervatív jobboldal, sem az avantgarde baloldal Babits ellen intézett támadásaihoz. Radnóti ebben a számban Berda József Öröm című kötetéről közölt kritikát. Berda újabb verseit kissé sápadtnak találta, azt az egészséges életerőt, testes anyagszerűséget hiányolta, amely szerinte korábbi verseit jellemezte, vagyis Berdával kapcsolatban hasonló esztétikai felfogást hangoztatott, mint Vajda: a szavak itt is eltakarják a dolgokat (lásd OPI 101-103). A lap 1930. február 11-i, harmadik száma elszántan folytatta nemzedéki harcát. Az Irodalmi nyugdíjak és rokkantnyugdíjak című vezércikk ezúttal az új Nobel-díjas Thomas Mannt kezdte ki: „A Nobel-díjat Thomas Mann, ez az újabban kissé zavaros világszemléletű idős irodalmi úr vitte el, nagyon hosszú és nagyon unalmas regényei megjutalmazásaképpen.” ([Névtelen] 1930a) A cikk igazi éle azonban a Baumgarten alapítvány díjai ellen vág, azzal vádolja Babitsot, hogy a jutalmazás klikkérdekek alapján történik. Ugyanebben a számban L. E R, vagyis Lakatos Péter Pál József Attila: Tárgyi kritikai tanulmány című írásában megdicséri József Attila hírhedt bírálatát Babits Az Istenek halnak, az ember él című kötetéről, amely a cikkíró szerint nem személyeskedik, hanem érdemi kritika, a művet elemzi (Lakatos 1930a, 19). Lakatos is szerepelt a Jóság antológiában, Radnóti neki ajánlotta Hajnali elégia című versét. A lap Babits-ellenességét jelzi, hogy József Attila itt, az 1930. április 27-i számban jelentette meg Babits ellen írott Egy költőre című versét. Radnóti tehát ezekben az években nem csupán távol állt a Nyugat szellemiségétől és Babits személyétől is, hanem olyan körben forgott, amely ellenfelet látott benne. A lap hasonló egyértelműséggel foglalt állást politikai és ideológiai kérdésekben. Ezek a cikkek, amelyeknek felfogását Radnóti is osztotta, segítenek árnyalni baloldaliságának jelentését. Az 1930. április 27-i számban — amelynek borítóját, és ez a szerkesztők művészi igényességét jelzi, Scheiber Hugó rajza díszíti — a Pro domo... című szerkesztőségi cikk a sajtóban megjelent támadások nyomán a lap célkitűzéseit tisztázza: a lap, írják a szerkesztők, „világszemléletének a szocializmust vallja, de egyben állítja, hogy a szocializmust egy párt sem sajátíthatja ki a maga számára; küzd az egységes Európáért, küzd a neonacionalizmus és a militarizmus ellen, de az irodalom és