Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz (Osiris monográfiák, 2009)
A kísérletezés évei (1930-1935)
A kísérletezés évei (1 930-1 935) 226írja, hogy a versek „vörös irónnal megjelölt részei” képezik vádjának tárgyát, és ezt ismétli meg dr. Szabó István vizsgálóbíró három nappal későbbi, április 14-i végzésében, továbbá dr. Thury ügyészségi alelnök is vörös irónt említ április 21-én kelt indítványában, addig Vas István „Vastag kék ceruzá”'ról beszél. És bár a dedikáció március 31-i, a kötet április 19-én, a házkutatás után érkezett a törvényszékre: akkor tehát, amikor már elrendelték a nyomozást. A Töreky íróasztalából előkerült példány tehát nem azonos azzal, amelyet Baróthy, illetve Thury használtak. A fentieken kívül ezt bizonyítja az is, hogy egy versrészlet, amelyről Vas remek érzékkel jegyzi meg, hogy elkerülte a hatóságok figyelmét — „már jótőgyű szűz angyalokkal viaskodik most az égi kazlak tövén” (Vas 19811, 66) -, valójában nagyon is szemet szúrt: mindkét vádpontban szerepel. A Mária című vers viszont, amelyről Vas azt mondja, hogy megjelölték (uo.), nem szerepel a vádiratban. Ez arra enged következtetni, hogy a törvényszék igencsak komolyan vette a dolgát. A bíró - legalábbis ebben az esetben - külön példányt használt, és nem tette automatikusan magáévá az ügyészség véleményét, hanem a kötetet alaposan elolvasva saját álláspontot alakított ki. Ez az álláspont természetesen éppen olyan ostobaság volt, mint az ügyészi, de jól szemlélteti, hogy vagy a verseket tartották valóban veszélyesnek, vagy meg akarták félemlíteni a költőt és a hozzá hasonlóan gondolkodókat, és ezért teljes komolysággal kezelték a verseit. A Demjén Józseftől elkobzott kötet dedikációja pedig mellékesen igazolja Tolnai és Ortutay korábban idézett visszaemlékezéseit, Radnóti valóban szerette új ismerőseit öreg barátainak nevezni, vagyis sokat számított neki a két ember között pillanatok alatt fellobbanó vonzalom. Az eset nem volt veszélytelen Radnótira nézve. Bár Babitstól Kassákon, Illyésen és József Attilán át Várnai Zseniig szinte minden, magát baloldalinak valló írónak volt sajtópere, és ezek a perek a hatalom megfélemlítési gyakorlatához tartoztak, ritkán végződtek komoly büntetéssel. Radnóti számára mégis könnyen végződhetett volna azzal, hogy eltávolítják az egyetemről. Bizonyára felmérte a veszélyt, de az a tény, hogy ügyészségi eljárást kezdeményeznek ellene, felvillanyozta az elsőéves egyetemistát. Annak a bizonyítékát látta benne, hogy költőként számottevő tényező. Veszélyes, üldözendő, szava tehát fontos. Sós Endre, Radnóti újságíró ismerőse, akinek Tápé, öreg este című versét ajánlotta, visszaemlékezésében leírja, Radnóti a házkutatást követő napon Pestre utazott és fölkereste őt. Ekkor a Magyar Hírlap Aradi utcai szerkesztőségében dolgozott. „Meglepődtem, hogy tanév köz-