Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz (Osiris monográfiák, 2009)
A kísérletezés évei (1930-1935)
A kísérletezés évei (1930-1935) 282sőbb, 1935-ben írás közben című versében ugyanezt a fordulatot használta: „Igaz, jó szerteütni néha, de békében / élni is szép lenne már s írni példaképen.” 1932. november 25-i levelében sem fest vonzó képet József Attiláról. Elismeri filozófiai műveltségét - József Attila Radnótiék lakásában járva hiányolta a marxizmus klasszikusainak könyveit -, de úgy véli, zavaros és tudálékos eszmefuttatásaival az egyetemen ért sérelmét kompenzálja. Pedig „jobban tenné, ha a verseit olvasná föl” (KH). Költészetének jelentőségét azonban elsők között értette meg. Méltó választás volt hát a Cserépfalvi Kiadótól, hogy 1941-ben Radnótira bízta József Attila kiadatlan verseinek szerkesztését. Radnótinak 1930-1931-ből fennmaradt egy életében publikálatlan, színpadra szánt balladakísérlete, amely kapcsolatot mutat az Ének a négerről témájával. A Búcsú műfajmegjelölése szerint „Némajáték egy felvonásban” (OPl 25). A történet egy vásártéren játszódik: parasztlányok és legények táncolnak, majd varázslók érkeznek, és az egyik varázsló mutatványszerűen eltünteti a főszereplő kedvesét. A fiú le akarja szúrni, mire visszavarázsolja a lányt. A fiú erotikus táncba kezd a lánnyal (a lány szemérmesen védekezik), csendőrök jelennek meg, dulakodás közben a legény két csendőrt leszúr, lefogják, elviszik. Az egyedül maradt lány őrjöngő táncba kezd. A halott csendőrök kihúzzák a késeket mellükből, fölkelnek, elmennek, a legény visszatér és szerelmével elhagyja a színt. A szöveg és a történet nem különösebben figyelemreméltó. Az viszont igen, hogy Radnóti egy elidegenítő színpadi hatással kísérletezett: hangsúlyozta, hogy a néző színházi jelenetet lát. A realista történetbonyolítást felfüggeszti, a legény visszatér szerelméhez, egymást átölelve távoznak. Ezzel a szellemes megoldással lehetővé tette, hogy a tragikus elbukás ellenére mégiscsak győztesként maradjon színen a fiatal pár. Hasonlóan A néger Tyl szemeiről szól című elbeszéléshez, ebben a rövid írásban is szimbolikus szerephez jutnak a jelenet elején és végén a színen átszaladó baljós macskák. Mintha azt mondaná ezzel, hogy noha a győzelem csak dramaturgiai lelemény, nem árt komolyan venni. Radnóti ekkoriban a ballada mellett a prózai mese műfajával is kísérletezett. A Mese a szomorúfűzfáról a Nagyváradi Naplóban jelent meg 1932 augusztusában, a Boldogország születése című meséje pedig a Munkás Kórusban 1933 májusában. A Mese a szomorúfűzfáról, mint Csapiár Ferenc megállapítja, szimbolikus növénymese (Csapiár 1967, 53). A vadon élő fűzfa szerelmes lesz a kerti cseresznyefába, ő azonban visszautasítja közeledését. A fűzfának egyik test-