Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz (Osiris monográfiák, 2009)

Élet és költészet (1940-1944)

Petőfit, most mégis őrá hivatkozik, és bár nem volt szokása a nemzetre hivat- 497 kozni, a hátrahagyott versek írott jegyzetében mégis a „nemzet kincsé”-nek nevezi József Attila életművét (OPÍ 376). A cikkben és az alapjául szolgáló naplójegyzetben tehát József Attila példáján saját egyre feszítőbbnek érzett életproblémájáról ír, élet és mű egységéről. De a Vörösmarty-utalással ennek a mélyebb értelmére kérdez rá. A „Miért e lom?” kérdéssel Vörösmarty vála­szát is megidézte: a nemzet sorsát kell kivinni a „mély sülyedésből” (Vörös­marty 2002, 454—457). 1941-ben ennek az utalásnak nagy súlya volt. Sze­mérmesen, irodalmi utalásba rejtve beszélt erről, ugyanúgy, ahogyan a Nem tudhatom... vallomását is irodalmi utalások hálójába szőtte. A gondolathoz 1941. április 10-én ismét visszatért a naplóban, immár teljesen önmagára vonatkoztatva a kérdést: „Ha valóban van még elvégezni való munkám itt, nem pusztulhatok el. S ha elpusztulok, akkor nem volt már értelme annak, hogy éljek. Tegnap éjjel a polcaimat néztem. A nagy életművek valahogy azt bizonyítják... s ahogy születtem, - mert születtem valamire, különben miért lett volna az áldozat.” (IHN 152) December 29-én festőbarátjához, Dési Huber Istvánhoz ment feleségével, húgával, Vas Istvánnal. Dési Hubert nagyra becsülte, ekkor már közeli jó barátja volt. Dési Huber Istvánné visszaemlékezése szerint még 1937-ben vagy 1938-ban ismerkedtek meg az Andrássy úti Jobb, mint otthon büfé­ben, Lesznai Anna révén (Dési Huber Istvánné PIM). Radnóti Dési Huber művészetét rokonnak érezte költészetével a képekből sugárzó szorongás, ki­­fosztottság miatt. Dési Huber nevezetes Illyés Gyula és József Attila kettős portréján (1940-1941), amelyet a festő ezen a látogatáson mutatott meg neki, azonnal észrevette, hogy a háttérben álló József Attila „esettségében felmagasló árnyék”, „súlyos lelkiismeret” az előtérben ülő Illyés Gyula fö­lött. „Illyés nem örül majd a képnek”, írta (IHN 128). Dési Huberné emlé­kezete szerint a festőt viszont nagyon bántotta, hogy akadtak bírálói, akik szerint ezzel háttérbe állította József Attilát, és nem értették meg a kép mondanivalóját (Horváth Gy. 1976, 242). Dési Huber 1940 körül, valószí­nűleg még a munkaszolgálat előtt tusrajzportrét készített Radnótiról. A sö­tét tónusú képen a költő feje átlósan tölti ki a teret. Keserűen, meggyötör­tén néz, csak homloka fénylik (Mezei 1972,33). Radnóti utolsó munkaszol­gálata előtti egyik utolsó verse a Dési Huber emlékére írt Nem bírta hát... A vers nem szokványos búcsúztató annyiban, hogy nem érzelmekről, és a legkevésbé sem barátságról szól. Jellemrajz és valóságos pályakép. Radnóti ekkori versei közül kirí bizakodó hangjával: a sokat nélkülöző test ugyan ve­reséget szenved, a szellem azonban, alkotásai által, mégis diadalmaskodik. Eaton Darr; irodalmi támadások..

Next