Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz (Osiris monográfiák, 2009)
Élet és költészet (1940-1944)
509dó szinonimája. Horváth Béla láthatólag élvezte saját gonoszságát, hiszen pontosan tudta, hogy annál jobban nem sértheti meg Vas Istvánt, mint ha Villon'fordítását Faludy György népszerű és érzelmes átköltésével együtt említi. „Vas István és Faludy György irodalmi botránya a Villon-fordítások körül ismeretes a szakértő bírálat leleplezéseiből. Belekapnak ezek mindenbe, Apollinaire-be, Blake-be, mindenkibe, és földúlják a művek remek rendjét.” (Horváth B. 1942a, 25) Majd - ugyancsak az antiszemita beszédmód jellegzetes fordulatával - azzal vádolja őket, hogy érdekből egymást segítik: „Nem, ez valóban tűrhetetlen, hogy a Mai Magyar Költők több negyedrésze ezek közül kerüljön ki, e tehetségtelen nyammogók közül, kiket csak szívós szolidaritásuk jellemez, a visszatetsző erőlködés, hogy egymást költővé avassák.” (Horváth B. 1942a, 26) A következő lépésben üzleti összefonódással is vádolja őket: „Az irodalmi alvilág bújt elő ebben a könyvben, leplezetlenül és arcátlanul. Beékelték magukat a derék magyar költők közé [... ] Ideje volna megvizsgálni a könyvkiadók üzleti fogásait, ideje volna megtekinteni, kik azok, akik a háttérben tovább folytatják nyomorú játékaikat irodalmunk mérhetetlen kárára.” (Uo.) Itt nemcsak a „derék magyar költők” közé befurakodott, következésképp vagy nem derék, vagy nem magyar (tehát idegen) költők, továbbá nemcsak a háttérben manipuláló kétes alakok (ez is antiszemita toposz) árulkodó kitétele figyelemre méltó, hanem a „tovább folytatják” kifejezés is. A „tovább” ugyanis nem jelenthet mást, mint hogy a zsidótörvényekkel gazdasági tevékenységükben korlátozott zsidók a rendelkezések ellenére tovább folytatják kártékony tevékenységüket. Ezért fenyegetőzik Horváth Béla az üzleti fogásaik (a „fogás” szó is ügyeskedésre, a törvények kijátszására utal) vizsgálatával. 1942 januárjában egy ilyen cikknek már veszélyes következményei lehettek. Horváth Béla ítéleteit semmiféle érvvel nem támasztotta alá, az írásban egyetlen bizonyító erejű verssort sem idéz. Esztétikai érzéketlenségét jól jellemzi, hogy véleménye szerint „Dsida Jenőt mint nagy halottat József Attilával együtt emlegetni igazán gyermetegség.” (Uo.) A Vigíliában közvetlenül e cikk után a lap szerkesztője, Just Béla is kritikát közölt ugyanerről az antológiáról. Just cikke is negatív, bizonyos szempontból kiegészíti Horváth Béláét. O is összeesküvést lát: úgy véli, a kötetben szerepeltetett költők életkorának felső határát Vajthó László azért húzta meg negyvenöt évnél, hogy az akkor negyvenhat éves Mécs Lászlót kihagyhassa (Just 1942, 27). Just egyébként mértéktartóbban megírt cikkében nem vádolja közvetlenül katolikusellenességgel a kötetet. Rónai Mihály András azonban, aki szintén érintett volt a támadásban, feltételezi, hogy az ügy mozgatója Just volt, Horváthot is ő biztatta fel (Rónai M. 1984a, 501-502). O '<3 >3£ '<3 J <3 O a Q jso t3 UJ