Furmann Imre: Köznapi gyilkosságok (2000)
Sokan szeretik a cigányságot, de kevesen szeretik a cigányokat
ve akadt példa. A 80-as évek elején-közepén tagja voltam a Fiatal írók József Attila Körének (FIJAK), és ott tapasztaltam leginkább, hogy rendszerváltó indulatoktól forr a levegő. A Lendületlenülért egyébként 1989-ben megkaptam az amerikai magyarok által alapított alternatív József Attila-díjat, amellyel 500 dollár is járt. Az, hogy verseket írok, sohasem volt elég, más időket élünk... Igazából a közéleti szervezőmunka vonzott, s abban, felhasználva a FIJAK- ban szerzett tapasztalataimat, egyre aktívabban részt is vettem. Rendszeresen szerveztem író-olvasó találkozókat az ország legkülönbözőbb pontjain, sokakat meghívtam Miskolcra. Ez már valóban irodalmi köntösbe bújtatott politizálás volt. Ez a fajta „nyüzsgés” már csak az ügyészi munkám kapcsán is feszültségekkel járt. Hogyan fogadták a köztudottan vonalas ügyészi szervezetben, hogy az egyik miskolci kolléga finoman szólva nem éppen rendszerhű verseket publikál, találkozókat szervez? Nagyon érdekes, hogy engem az ügyészségen sohasem bántottak ezért. Sőt az ügyészségi és a bírói szervezeten belül is voltak olyan hangok, amiket ha valaki kívülről meghall, hogy az echte szocialista igazságszolgáltatási szférában micsoda rendszerellenes szövegek mennek. Ezek persze főleg a fiatalabbak szájából hangzottak el. Akadt persze azért konfliktus is. Egy alkalommal Szegénység a szocializmusban címmel rendeztek egy fórumot a miskolci egyetemen, amelyről a rendőrség hangfelvételt készített. Pár nappal később behívatott a megyei főügyész, és orrom alá dugta az akkori BAZ megyei főkapitány, Túrós András följegyzését, amelyben az állt, hogy a rendezvényen az állam elleni izgatásra utaló kijelentések hangzottak el. Jelentést kellett írnom a történtekről, de bántódásom akkor sem esett. Az ön irodalmi ízlése, a megismert írók, költők nézetei motiválták későbbi pártválasztását? Igen. Úgy kerültem az első lakiteleki találkozóra is, hogy az irodalomból ismertek. Főleg szervezői tevékenységem és nem elsősorban verseim folytán. Lezsák Sándor segített abban, hogy verseim nyugati irodalmi orgánumokban megjelenjenek. 120