Gábor Luca - Levendel Ádám - Stumpf István (szerk.): Parlamenti választások 1994 (1994)

Előszó

ELŐSZÓ A választásokat akarva-akaratlanul mindig egy ország kíséri figyelemmel. Még inkább így tesz a politizáló közvélemény, hiszen tisztában van az esemény súlyával, meghatáro­zójelentőségével az utána következő' négy évre. Van azonban ennek a figyelemnek hát­ránya is. Ahogy változnak a prognózisok, záporoznak a nyilatkozatok, zajlanak az ese­mények, az aznapi benyomások elfeledtetik a tegnapiakat, s egyre nehezebb megismer­ni a tendenciákat, megérteni a mélyebb összefüggéseket. E könyvvel az a célunk, hogy az olvasó a részletes eredményeken túl teljes képet kapjon a választásokat megelőző folyamatról, a kampányról és a választások hatására kialakult politikai erőtérről. A választásokról szóló kézikönyvek sok mindent elárulhatnak az olvasónak. Először akkor szolgálnak információval, amikor megismerhetik belőle a részletes eredményeket. Később érdekes lehet az is, ha összevetik az azóta eltelt eseményekkel, a közhangulat változásaival, a pártok „tündöklésével és bukásával”. Ez a kötet kétszeresen is effajta kalandot kínál. Egyrészt azért, mert a választá­sokon született végleges eredmények teljes részletességgel megtalálhatóak benne. Másrészt nemcsak évek múltával ad lehetőséget a visszatekintésre, hanem elsőként tesz kísérletet arra, hogy 1993 áprilisa és 1994 májusa között hétről hétre készült elemzések segítségével folyamatában mutassa be a választói vélemények változásait. A Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet folyamatosan figye­lemmel kíséri a pártok és a legjelentősebb politikai személyiségek ismertségének és népszerűségének változásait. A választások előtt egy bő évvel a Magyar Hírlap megbízást adott neves politológusoknak, szociológusoknak, hogy a Szonda Ipsos adatai alapján különböző szempontokból értékeljék a közvélemény-kutatások eredményeit, figyeljék a változások tendenciáit. Az elkészült tanulmányok érdekes képet mutatnak: egyrészt részletesen elemzik a választók pártpreferenciáit és aktivitását, másrészt az esetek többségében jó tükörképei a megírásuk időpontjában uralkodó közhangulatnak. Ez utóbbi megállapítás semmiképpen sem elmarasztaló. Az első, nem rend­szerváltással összekapcsolódó, tehát normális körülmények között zajló választások előtt egy évvel senki sem ismerhette a választók preferenciáinak stabilitását. Az elemzők először akkor következtethettek a közhangulat változására, amikor ennek mérhető jelei voltak a közvélemény-kutatásokban. S még ekkor sem lehettek biztosak abban, hogy tartós tendenciáról van szó. A kormányon levőkkel szembeni elégedetlen-7

Next