Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)
I. "Kié József Attila?"
lete érvényesül. Fellépésünkkel, írásainkkal, gondolatainkkal, élelmességre hivatkozó hitünkkel az emberi egység igényét próbáljuk ismét életre hívni, a réginél fejlettebb egységre tartó, haladottabb igényt, a modern, magamagát fegyelmező, rendbe foglaló szabadságot.” Elvi állásfoglalás, de ha volt valaha elv, amely hangoztat ójának egész énjét áthatotta, akkor ez volt az. Tavaly decemberben volt csak, hogy néhányan, írótársai és barátai, ott álltunk a falusi temetőben frissen felhantolt sírja körül, ahonnan a lágy hajlású dunántúli dombok közül a Balaton tükrét láttuk kicsillanni. S mégis azt kell mondanom, hogy nem ez a gyászos véletlen, a halál kegyetlen betörése egy közösség bontakozó életébe, nem ez a véletlen, az első országjárásunk emlékünnepéllyel való kapcsolódása az oka, hogy körünk törekvéseit elsősorban a reá való emlékezéssel szemléltetjük önöknek, akik most itt hallgatnak bennünket, s mindazoknak, akik másutt hajlandók a szép szó jegyében csatlakozni egy jobb magyar és jó európai jövőért való helytálláshoz. József Attila, akit régebben, költészetének egy kezdeti fázisában forradalmár költőnek könyveltek el, valóban egy magasabb eszméletét, hogy ismét az ő kedvenc szavát használjam, kozmikus látomásokba vetítette ki, versei itt-ott társadalomtudományi képleteket és mélylélektani formulákat visszhangoznak, „...megvilágosul gyönyörű / képességünk, a rend, / mellyel az elme tudomásul veszi / a véges végtelent, / a termelési erőket odakint s az / ösztönöket idebent” - írta egyik versében. Ennek a rendnek a jegyében fáradhatatlanul kereste az emberi közösségbe való beleolvadást. De ez a beleolvadás szerinte azt jelentette, hogy a közösség harmóniájában, a szabadság rendjében, a jogok egyensúlyában, a méltányosság kölcsönös cseréjében minden igaz emberség s a belőle fakadó ösztönök megtalálják a maguk érvényesülését. Ez a világfelfogás, ez a szemlélet és ez az eszmélés a valóság mélységes tiszteletével és az igazság szomjas kívánságával járt együtt gondolkodásában. Méltatói helyesen jegyezték meg, hogy ha egy versében azt olvassuk, hogy szellőzködő lágy melegben 20