Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)
I. "Kié József Attila?"
Mindez azt jelenti más szóval és általánosítva, hogy a költő, ha mégoly tudatos és intellektuális jelenség is a maga személyére nézve, nem adhat számot teljes mértékben önmagáról. Lehet, hogy legalábbis egyes esetekben félreértette vagy nem értette önmagát; saját maga is csak töredékes szemléletet volt képes alkotni saját magáról, költői énjéről, amely részben más és mindenesetre több, mint a személyes emberi mivolta. Emlékezetes az az anekdota Arany Jánosról, hogy midőn egyszer értekezést olvasott valamelyik rejtelmes és bonyolult szépségekkel teljes balladájáról, fennakadt egy bekezdésnél, amelyben a tanulmányíró azt bizonyította, hogy tulajdonképpen mit is akart Arany az írott szöveg grammatikai értelmén túl versében kifejezni. S a végén a maga egyetemes kultúrája mögött megőrzött paraszti észjárással odarótta az értekezés szélére: „Akarta a fene!” Nem bizonyos, hogy a magyarázóval szemben az alkotónak volt igaza. A költő emberi mivoltában tulajdonkeppen maga is kortársa saját költői énjének, s természetes, hogy minél hatalmasabb tornyot akarunk szemügyre venni, annál nagyobb távlatra van szükségünk. Ne ütközzünk meg tehát azon, ha a költő önmagáról való vélekedései az időmúlással egyre kevésbé számíthatnak hiteles magyarázatnak. Egy költői mű - még ha nem is kifejezetten politizált jelenség - könnyűszerrel lehet társadalmi és politikai küzdelmek eszköze; a közömbös és békés esztétikai érzések szféráján át- meg áthat a cselekvő valóság. S ebben a küzdelemben mindenki szeret maga mellett minél nagyobb rangot viselő tanúkat felvonultatni. Az irodalomtörténetnek is megvannak a maga igényperei. S kiváltképpen így van ez korunkban. Régebben a hitvalló költőt halála után is üldözték; ma sokkal rosszabb sors vár rá: kisajátítják. A békebeli reakcióról sok rosszat el lehet mondani, de az bizonyos, hogy legalább őszinte volt. Nem álcázta magát forradalminak. Nyíltan megmondta, hogy népellenes, vagy legalábbis olyan félreérthetetlenül hirdette a társadalmi ortodoxia tantételeit, hogy senki sem esett bizonytalanságba valódi szándékai felől. Napjaink retrográd törekvései ennél sokkal okosabbak. így 27