Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)

I. "Kié József Attila?"

hagyományaiból lepárolt fogalmakat a rájuk rakódott álképle­tektől, s amelynek munkatársai az ő szavaival vallották, hogy „Szép Szó” magyarul nem felcicomázott kifejezést, ha­nem testet öltött érvet jelent. A szép szó nemcsak esz­közünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és ál­lami életforma, melyben a szép szó, a meggyőződés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül. Fellépésünkkel, írásainkkal, gondolatainkkal, értelmességre hivatkozó hitünkkel az emberi egység igényét próbáljuk ismét élet­re hívni, a réginél fejlettebb egységre tartó, haladottabb igényt, a modern, magamagát fegyelmező, rendbe fogla­ló szabadságot. Tudom, hogy a személyes élmények a mai szellemi élet kör­mönfont, hamisító eljárásainak nem jelentenek túlságos próba­tételt. Nem elég, hogy ésszel, értelemmel, szép szóval, kemény elszánással igazodott egy állásponthoz, méghozzá emberi kap­csolatok, szervezeti formák, társas együttműködések révén is igyekezett a maga és társa álláspontját újra meg újra megjelölni, megvédeni és igazolni? Oda se neki! A magánjogi dogmatikából ismeretes a factum concludensek, a beleegyező és helyeslő tény­kedések fogalma. A jogban ugyanis szükség van erre, s jelenléte nem is okoz „világnézeti” kényelmetlenséget, nem úgy, mint az irodalmi életben, ahol néhol csakugyan fáradságos munkába te­lik, míg egy halhatatlan világos nézeteit és félreérthetetlen cse­lekedeteit összeegyeztetik mocskos múlandóságokkal, amelyek mindenáron maradandónak szánják magukat. Az irodalomban aztán igazán mellékes a factum concludens, még ha mindjárt so­rozatosan mutatkozik, s egy egész élet menetét meghatározza. A hamisítás ellen nem is véd meg a vele ellenkező magatartásra való utalás, hiszen a hamisításnak természete, hogy világos té­nyek helyett önalkotta káprázatokkal bizonyít. Mégis, mindaddig, amíg nem sikerül a logikát az eddigi elis­merésre méltó eredményeken is túlmenően kiküszöbölni az em­beri életből, csak igazságukban kipróbált gondolatokkal és el-31

Next