Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)
I. "Kié József Attila?"
kesztő, aki az efféle »Medáliákat« közölni meri”. Különben jellemző az is, hogy a folyóirat szerkesztője nem is maradi vagy éppen a vaskalapos professzorok közül való - ellenkezése tehát inkább felületi félreértés, mint a korra jellemző tünet. Az eltanácsolás az egyetemről, „Horger Antal úr” zord intelme s néhány bírói ítélet, mint másutt írtam, a hivatott költő foglalkozási betegségei. A hivatal utóvégre sohasem tudott lépést tartani forradalmi úttörőkkel. Ez annyira természetéhez tartozik, hogy szinte nem is szabad rossz néven venni tőle. Kegyeletien hangzik, annál inkább, mert a zaklatást s a büntetést érettük - a társadalomért s egy eszmei értelemben vett „közjaváért” - mégiscsak a költő állotta ki. De meg kell ezt állapítani annak igazolására, hogy mindezekben az üldöztetésekben nem egy mélyreható változás tünetei mutatkoztak, hanem a mindenkori vaskalap oktalansága a mindenkori újszerűség ellen. József Attila ügyvédje a Szép Szó emlékszámában összeállította a költő ellen indított bírói eljárások és büntetések lajstromát. Ez a filológiai gonddal összerótt munka természetesen fontos adalék egy kritikai életrajzhoz, ezenfelül jól szolgálja a lelkes olvasók érdeklődését, akik mélyen emberi hajlamosságokhoz képest vértanúsági okmányokat is akarnak saját olvasói lelkiismeretük előtt a szenttéavatási perben. De ha közelebbről tekintjük ezeket a bírói aktákat, azt kell megállapítanunk, hogy hasonló ítéletek szabályszerűen értek gyenge műkedvelőket és „irodalmi” igényekkel megvert félírókat is, akik igazán semmiképpen nem képviseltek semmiféle társadalmi átalakulást, csak éppen ügyetlenül láttak neki az épater le bourgeois fennkölt irányelve gyakorlásának. Nem, nyugodjunk bele, hogy József Attilát - természetesen költői és nem személyes emberi sorsát véve - nem érte alapvető igazságtalanság. Az ellentett irányú párhuzamok olykor bonyolult logikai útvesztőbe vezetnek. Folytatva a párhuzamot, vajon eszerint Adyt érte igazságtalanság? Aligha. Kosztolányi sok port felvert vitaírása erre a pontra vonatkozó részében feltétlenül megokolt. Végre is, ha egy költő körül megoszlik a közvélemény, sőt e megoszlás nyomán - az ellentáborból származó vitás értékű kifejezéssel - „kettészakad 39