Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)
I. "Kié József Attila?"
kor külvárosi tájszavakkal megtűzdelt beszédére figyeltem. Ugyanazok a szavak, amelyek számomra viszolyogtató szenvelgések, vagy betanult időtlenségnek tűnnek, ha középosztálybeli embertől hallom őket, az ő nyelvhasználatában egy friss és sarjadó anyanyelv részeinek hatottak. Egyes társai elégedetlenkedtek a tervezett felvonulás méreteivel, s nagyszabású tüntetéssé akarták a temetést kiszélesíteni. Ezeket a szándékokat, amelyek részben nyilvánvalóan vezetői vetélkedésből eredtek, reálpolitikai érzékkel és biztonsággal hárította el. A főváros díszsírhelyet adott a párt városházi képviselőinek közbenjárására. Ezt - utólagos captatio benevolentiae gyanánt - lelkendezve megírtuk a számunkra elérhető lapokban. A valóság az volt, hogy egy négyszáz pengős rendelkezési keretet kaptunk. Ezzel azonban csak egy egészen eldugott sírhelyet szerezhettünk meg. A kiszemelt és megváltott sírhely ezer pengőbe került; a különbözetet, továbbá a kihantolás és a temetés költségeit gyűjtés útján szereztük meg. Természetesen egyáltalában nem megrovásként mondom mindezt. Jól tudjuk, hogy az adott viszonyok közt a fővárostól maga a puszta engedély is elismerésre méltó cselekedet volt. Először Táncsics Mihály sírja mellett szemeltünk ki egy helyet. Meg is kaptuk. Sajnos, elsietett örvendezésből idő előtt megírták egy hétfői lapban. Az idő előtti nyilvánosságnak az lett az eredménye, hogy erről a helyről - utóbb érvényesített, de egyébként jogos formai okok miatt - le kellett mondanunk. Helyette két másik parcellában ajánlottak sírhelyeket. Az egyik sírhely az 1919. évi júniusi ellenforradalom vértanúinak, Nikolényinek, Stenczelnek, Lemberkovitsnak a sírjai között volt. Ez azonban nem mutatkozott megfelelőnek, mert előtte csupán egy keskeny út húzódott, s előre látható volt, hogy megfelelő alkalmakkor nagy tömegek vonulnak fel a költő sírjához, ami megoldhatatlan közlekedési és rendészeti kérdést jelentett volna. így választottunk aztán sírhelyet a Gömbös Gyula-emlékműtől jobbra eső parcellában. Jelentőség és ismert név nélküli polgárok nyugosznak benne. Nem kaphattunk helyet az első sorban, 44