Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)
III. "Közjogi villongások"
a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdések felől. Ezek a tünetek nem jelenthetnek mást, mint belső bizonytalanságot és szétesést. A kormány, úgy látszik, elvesztette irányító és fegyelmező egységét a társadalom legfőbb uralmi tényezőivel szemben. Ez magában még nem lehet túlságosan nagy baj, ha másoknak is volna belőle valami haszna, mint a gyöngéden szélsőségeseknek keresztelt felforgatóknak. A helyzet ezzel szemben az, hogy minden haladó erő éppúgy korlátok közé van rekesztve, mint volt korábban, s még a hathatós önvédelem joga sem jár ki neki. A heccelődő izgágáknak szabad békés kultúreseményeket megzavarni, csupán az igazoltatás után való szabadon bocsátás kockázatával, viszont akik a közrend és saját elemi szabadságuk sérelmén felháborodva, akár csak szóval is tiltakozni próbálnak a desperádó söpredék rendbontása ellen, kiteszik magukat először is annak, hogy békés összejövetelüket a saját hibájukon kívül oszlatják széjjel, másodszor pedig annak, hogy őket is megtorló eljárás alá vonják. A magyar ma szertenéz, és nem leli honját e hazában; egy nagy magyar költő fájó emléke feletti borongásából is nagynémet agitátorok kapcabetyárkodása veri fel, az utolsó évtized legszebb magyar verseinek zengéséből a német nemzeti front magyar nyelven rikácsoló sületlenségei; tapasztaltuk a Szép Szó József Attila-emlékestjén. E nyomorult népség folyton hazát, nemzetet, országot rikoltó papagájnyelvéhez tartozó ökörszemagyvelejéből egy harmincsoros röpcédula sem telik, amely ne lenne merénylet a magyar nyelv ellen; nyilván nem tartják fontosnak, hogy tisztességesen megtanuljanak magyarul arra a rövid időre, míg Magyarországot - hitük szerint - sikerül magyarischer Gauvá nacionálszocializálni. Kérjük-e a mai magyar élet irányító tényezőitől, hogy vessenek véget a szakadatlan uszításnak, mely végül is, ha rajta állna, éppúgy nem ismerne irgalmat a magyar politikai élet hagyományos jobboldali formáival szemben sem, mint velünk szemben? Hiába kérnők, mert a mi szavunkra úgy sem hajtanának. De ha már velünk s a magyarságnak a mi hitünk szerint való értelmével nem törődnek, hát legalább védjék meg saját magukat! Nem 133