Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)
I. "Kié József Attila?"
A Szép Szó és József Attila Bizonyára mindnyájuk előtt emlékezetes az a nevezetes magánbeszéd, mellyel Goethe Faustja réved el dolgozószobájának komor bolthajtásai alatt a Szentírás szövegébe. Az Újszövetség fordításához készülődik, de már az első szónál megakad. Nem találja a Logosz kifejezés helyes értelmét. Kezdetben volt az Ige - írja, s máris kétségeskedni kezd. Lehet-e valóban ilyen világteremtő hatalom az Ige, a szó? Kezdetben volt az értelem, írja a kihúzott sor fölébe; azután ezzel is elégedetlen lesz. Kezdetben volt az erő, próbálgatja, míg végül világosság gyűl előtte, és határozott vonásokkal leírja a helyesnek tartott szöveget: kezdetben volt a tett. Csak egy villantó pillantással nézzünk körül a mai világban, azonnal látjuk, hogy mennyien esküsznek a fausti szövegmagyarázatra. De kell-e mondanunk, hogy akik esküsznek erre, s eszerint cselekszenek is, azok éppen nem a Goethe szellemének örökösei, s egyáltalában semmi közük a világirodalom nagy klasszikusának tiszta és mélységes emberségéhez? A világirodalom kifejezése maga is Goethe leleményéből származik; a nemzetek, pártok, csoportok fölé boruló egyetemes humánum magasba szökkenő boltíve ez a szó is, mintegy jelképes foglalata az egész Goethe-műnek. Akik ma a tett világteremtő elsőségét hirdetik és az erőt magasztalják, azok igazában nem az erő urai, hanem az erőszak szolgálói. De azért ne higgyük, hogy nem becsülik meg ezek az emberek, ezek a pártok és ezek a vezérek a 17