Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)
I. "Kié József Attila?"
ezért, hogy József Attila még 1930-ban, mikor a mai falukutató mozgalmak még csak itt-ott csíráztak, m ásod magával írt egy füzetet azzal a címmel: Ki a faluba. Azt tanácsolja benne, hogy a komoly értelmiség ismerje meg a népet, menjen ki a faluba, szálljon le megismerő kívánságával és segítőkészségével a mai magyar élet tengerfenekére, az irtózatos mélységű mélyűri nyomás alatt élő rétegig. De később, amikor holmi új szellemi frontalakulásban a tévútra tért értelmiség nászra készülődött a népellenes hatalommal, akkor élesen és bátran szembefordult ezekkel a baljós próbálkozásokkal. Ma sem lehetünk más állásponton. A városias magyarságnak vagyunk az utódai, a nép számunkra nem a „nép”, értvén ez alatt valami homályos körvonalakban elképzelt réteget, amely felé romantikus szeretettel kell fordulni, hanem egyenjogú polgártársak közössége. S ha még nem egyenjogúak, hát akkor valljuk, hogy a jogok nem felülről gyakorolt kegyként, úri jóindulattal adott karácsonyi ajándékként illetik meg őket. Annál inkább, mert nagyon is jól tudjuk, hogy ilyen ajándékokat leginkább csak ígérgetni szokás. Hanem igenis megilletik őket a társadalmi igazságosság eszménye s az idők kapuján kopogtató parancsa szerint. Történelmi tudatunk van, magyarságunkat mélyebb rétegekből fakadoztatjuk fel, mint azok az oktalanok, akik istenigazában alaptalanul a magyar élettől való idegenséget szokták minden becsületes haladó törekvéssel szemben emlegetni. A mi magyarságunk nem a német birodalmi gyűlés felgyújtásával kezdődik, eszméinket nem Nürnbergből és Münchenből importáltuk, félgyártmányként, amire idehaza éppen csak vitézkötést kell rávarrni. Egyenes ági utódai vagyunk a kódexet másoló barátoknak, a nemzeti öntudatot élesztő prédikátoroknak, a füvészkönyveket és verseket író literátusoknak és a nemzet csinosodását szorgalmazó s a magyar nyelvet pallérozó literátoroknak, az emberi jogok kátéit másoló köznemeseknek és a nyugati szabadelvűség felé forduló táblabíráknak. Nagy pipájú és kevés dohányú álreformok helyett mi olyasmiket követelünk, ami politikában és nemzetgazdaságban pontos megfelelője irodalmi törekvéseinknek. 23