Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)
I. "Kié József Attila?"
az irodalomban a pandúresztétika helyett, amely új korok új jelentéseit hordozó költői művek egy részét kegyesen engedélyezte, más részét pedig irodalmon kívüli hatalmasságok támogatásával próbálta megfojtani, másfajta, körmönfontabb praktikák kaptak lábra. Ma sok esetben egyszerűbb és megbízhatóbb eljárásnak találják, ha a kárhozatra méltónak vélt költőt ítélet helyett szentté avatják. Petőfivel megtették annak idején, hogy az Anyám tyúkja és a Rózsabokor a domboldalon alapján tartották nagy költőnek, és forradalmi verseit, amelyekből Ady Endre A forradalmár Petőfi címen nagyszerű antológiát állított össze, sajnálatos eltévelyedésekké minősítették. De már maga Ady élete, harcai és üldöztetései után meglepő gyorsasággal vált ismeretessé, éppen életében kárhoztatott szavai alapján. Ady műve ma idézetek tárháza a Szabó Dezsőtől a nyilasokig terjedő „népi” köröknek (más kérdés, amelyet egyszer érdemes volna alaposan felderíteni, hogy egyes esetekben nem is teljesen a jogosultság látszata nélkül). S az a társadalmi technika, amely buzgón ásatja fel az irodalomtörténet temetőit, hogy a költők csontjából enyvet főzzön, ragasztókul a „népi” világnézet számára, ma már oly magas fokra fejlődött, hogy József Attila alig élte le rövid életét, s alig állta ki a küldetett költő foglalkozási betegségeit, Horger Antal zord intésétől a rendőri intézkedésekig, máris megnyílt előtte a mennybemenetel útja. Maholnap elkészül jobboldali és szélsőjobboldali használatra egy József Attila-breviárium, amelyben pontosan benne lesz, hogy a költő az adott világ varázsainak mérnöke, meg hogy a törékeny falvak az eleven jog fájáról lehulltak (az első kiváltképpen ajánlható bizonyos hajdani „baloldali” elemeknek, akiket szavukon fogott sűrűn hajtogatott varázsigéjük, s csakugyan „átcsaptak önmaguk ellentétébe”, a másik pedig nélkülözhetetlen kezdő falukutatók, sőt faluvizsgálók egészségügyi szabványdobozához). S mindezeket a csodálatos sorokat úgy idézik majd, mint megmerevedett, rituálévá lett szövegeket, amelyeknek megvan az az előnyük, hogy semmi sem következik belőlük. Jó példája ez annak az ismeretes szociológiai megállapításnak, hogy bizonyos kormányrendszerekben a szó és még inkább az 28