Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)
I. "Kié József Attila?"
lcnőrzött tényekkel vethetünk számot, nem káprázatokkal. Elvi jelentőségű kifejezés és beleegyező magatartás mindenképpen eldönti a kérdést; ennek az alapelvnek az ellenpróbáját is megkereshetjük József Attila esetében egy másik, természetesen hasonlíthatatlanul magasabb rendű és jogosabb igény vizsgálata során. Ez az igény csakugyan az ő elvi állásfoglalásán épül, s nem kétséges, hogy igen nagy mértékben tartalmazza az igazságot is. József Attila idézett cikkében szocialistának vallotta magát, s politikai meggyőződését a szocialista tudomány fogalomkészletével ki is fejezte. De a tudomány is fejlődik, s fejlődése időnként túláradhat a hagyományos szervezeti formákon és pártszerű megkötöttségeken. József Attila költészetében csakugyan a költői kifejezés legmagasabb rendű eszközeivel, a líra olvasztótégelyében cseppfolyós alakot öltő, majd ismét formákba kristályosodó érzelmi és gondolati elemekkel fejezte ki a munkásság gondolkodását, életérzését és világfelfogását - illetve pontosabban: mindazt, amit a munkásság egy értelmiségi és mozgalmi elitje vallott. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a kifejezés: „munkásság”, ma már nem egy zárt egységre utal. A népfogalom határozatlanságát, differenciálatlan voltát tisztázta idézett cikkében, de mikor a munkásságról volt szó, talán érzelmi kötöttsége miatt nem jutott határozott eredményre. Pedig a szocializmus válsága, Európa nagy államaiban a szocialista pártoknak hatalmi szóval való időleges elnémítása mindenesetre figyelmeztető jelenség. Figyelmeztető és elgondolkoztató azért, mert ez a leigázás nem történhetett meg anélkül, hogy a munkásság széles rétegei ne hagyták volna cserben a mozgalmat. A tudományos szocializmus megalapítóinak víziója, a megszervezett tőkés társadalommal szemben álló, egységes összetételű, egyaránt alávetett és elnyomott proletárság, ma már nem ad számot teljes mértékben a valóságról. A mai társadalmi valóság szerint a munkásosztály belső tagozottsága s egyes elemeinek kapcsolata az uralkodó társadalmi renddel egészen más természetű. Alávetettségük nemegyszer sokkal inkább közvetett természetű, részesedésük a mai társadalom életében egészen más 32