Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)

I. "Kié József Attila?"

miség” példájaként. Igaz, hogy ebben a képletben a polgári élet­forma csak virtuálisan van jelen; de utalni kell rá, hiszen tudjuk, hogy vágyott feléje. S csakugyan az is végzetszerű, hogy megma­radt a nyomorúság függetlenségének abban a viszonylagos kö­tetlenségében, amelyben költészetének sejtelmes varázsával egy egyetemesebb emberség látomását idézte. Kié József Attila? Mindenkié és senkié, mint a napfény. Több ez a költészet annál, semhogy bármely oldalról pártszerű meg­kötöttségek formáiba lehetne szorítani. Ebben a végtelen válto­­zatosságú műben a mai szocialista hangszerelésen át egy új, ma­gasabb emberség szólal meg, amelynek ma még legfeljebb této­va körvonalait szemlélhetjük. Ennek a törekvésnek - vagy hogy az ő kedvelt kifejezését használjam -, „eszméletnek” hordozója és kizárólagos letéteményese nem lehet egyetlen látható formá­ban működő, szervezetileg körüh'rt mozgalom sem, mert ezek szükségképpen időszerű jelenségekhez kötődnek, és legkorsze­rűbb változataikban is visznek magukkal csökevényes elemeket. De ne siessünk a nagylelkűséggel sem, s ne hasonlítsuk a nap­fényhez csak azért, mert a napfényt még nem próbálták közvet­lenül monopóliummá tenni. Még mindig meg kell kérdezni, hogy ha mindenkié is e mű, ki őrizze az értelmét? Hadd őrizze hát egy lazán megszervezett és nem látható formáiban, de er­kölcsében összetartó intellektuális csoport; ez az, amire ő maga adott utasítást társadalmi elhelyezkedésével és felhatalmazást factum concludenseivel. Csak egy ilyen társulás lehet költészeté­nek igazi letéteményese azzal, hogy nem dogmák jogfolytonos­ságát őrzi, hanem hangsúlyok és árnyalatok imponderábiliáira ügyel. Vigyázzanak az őrzők, s főként gondjuk legyen rá, hogy a köl­tőnek ne csak sorai, de sorközei is épségben maradjanak. Mert a sorok maguk változatlan formában élnek, s az írás paradox rejtélyeként épp ezért lehet rájuk változó jelenségeket aggatni. Szabad-e József Attiláról szóló írásban más költő szavaival jelle­mezni a költészetet? Idézzük Goethét: „Szavakkal lehet dispu­táim, szóból lehet rendszert csinálni...” Semmiféle elővigyáza­tosság nem akadályozhatja meg, hogy a szavakkal ideig-óráig 34

Next