Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)
I. "Kié József Attila?"
nyálatokat egy-egy érdekes szóval is ébren tartó nyelvén egyszerűen „cikk”. Mindezen felül, eddig fel nem merült tapasztalat szerint, csodák csodájára ez az érdeklődés kiterjed a verseskönyvekre is. Egy jó ösztönű szociológus mégsem bízná rá magát erre a korjelenségre. Bizonyító értéke sajnos nem több, mint a tömegeknek író publicisták papírkosarakat megtöltő olvasói hozzászólásokban megnyilatkozó sikere. Beavatott kortársak tudják, hogy a kor meghatározó áramlatai mélyebben és többnyire láthatatlanul zajlanak. Ezek csak utóbb és finomabb eljárások rendjén válnak láthatóvá, mikor a kényelmesebben elérhető adatok már jórészt kezdenek levéltári selejtanyaggá válni. Aztán meg beszélhetünk-e ma köztudatról? A kóztudat elsősorban mégiscsak megnyilatkozás. Ez persze nem feltétlen követelmény, nem csalhatatlan „lényjel” - de egy bizonyos mértéken túl mégsem tehetünk engedményt abban a tekintetben, hogy utóvégre a köztudatra nemcsak a korlátozások, elfojtások, szabályozások és irányítások rendszere, de a szabad megnyilatkozások hullámzó változékonysága is jellemző lehet. Kezdő jogászok megtanulhatják Jelűnek alapvető megkülönböztetését az „alkotmányos” kifejezés kettős értelméről, hogy az, amit mi alkotmányosnak nevezünk, csak a szabadságos alkotmány egy bizonyos fajtája, s a természettudományos részvétlenséggel vizsgálódó jogász fogalomképzésében „alkotmány” egyszerűen az állami élet egységesen tételezett rendjét jelenti, tekintet nélkül tartalmára. Mindazonáltal alig hihető, hogy ezt az analógiát az eszmetörténeti helyzetére nézve szabadelvű Jelűnek is ismer természettudományos ridegség mellett értékelhető szempontokat! - tetszés szerint lehetne alkalmazni a köztudatra. Nem árt, ha elöljáróban élünk ezzel a fenntartással, jóllehet József Attila esetében nem oszlott úgy meg az irodalmi közvélemény, mint ahogy az Ady esetében történt. A haladó rétegek egyöntetűen elismerték, s a magukénak tekintették. A munkásifjúság körében hitele korlátlan, de a dolgozók fiatal rétege senki mást nem fogadott annyira szeretetébe és bizalmába, mint őt. Halála után egy-két évvel több pártszervezet ifjúsági és művelődési csoportjaiban tartott előadásokon győződhettem meg erről 37