Grünbaum, Adolf: A pszichoanalízis alapjai (Osiris könyvtár - Pszichológia, 1996)

I. Rész. A pszichoanalitikus kutatás klinikai módszere: királyi út vagy zsákutca - 2. fejezet. Igazolta-e Freud a klinikai kutatás általa kidolgozott módszerét?

Érv valamilyen hatékony helyettesítőjével. Ennek hiányában továbbá teljesen utópikusnak tűnik az is, hogy a páciens dívá­nyon adott válaszainak zömét episztemikusan megtisztítsuk az analitikus kommunikációjának szuggesztív hatásától. Pusz­tán az érvelés kedvéért azonban tegyük fel, hogy mint episz­temikusan szennyezetleneket, készpénznek vehetjük a páciens klinikai megnyilvánulásait. Mint e könyv második részének hatodik fejezete majd megmutatja, Freud döntő klinikai érvei az elfojtás alapvető jelentőségű elmélete mellett még ebben az esetben is alapjaikban elhibázottak maradnak. 4. Mivel a pszichoanalízis igazoló iratairól manapság azt gondolják, hogy a klinikai tényeken nyugszanak, az elfogad­ható és a bizonyítás szempontjából is meggyőző klinikai ada­tok hiánya meglehetősen kétségessé teszi azokat. így az elve­tett Megegyezési Érv hasonló ambíciókkal és hatókörrel bíró, ám életképes helyettesítője nélkül a freudi elmélet jövendőbeli érvényesítése, ha valóban lesz ilyen, nagyrészt a klinikumon kívüli adatokra kell, hogy támaszkodjék (Masling, 1983). 5. Két évvel halála előtt Freud a klinikai indukciók egybeesé­sét (a kifejezés William Whewelltől származó értelmében) hív­ta segítségül, hogy meghatározza, mennyiben perdöntőek a páciensnek az analitikus által kínált értelmezésre vonatkozó elismerései vagy elutasításai (S. E. 1937, 23: 257-269). Ám az egybeesésre való hagyatkozás mindaddig eredménytelen, amíg nem találunk egy ma még elképzelhetetlen megbízható mód­szert arra, hogy episztemikusan megtisztítsuk a látszólag függet­len és azonos irányba mutató klinikai bizonyítékok mindegyikét. Mint később majd kifejtem, Freud „alapvető jelentőségű" szabad asszociációs „szabályának" (S. E. 1923, 18: 138; 1925, 20: 41, ma­gyarul 1989b: 46; S. E. 1940,23:174, magyarul 1982: 441) metodo­lógiai hibái behatolnak ezeknek az első ránézésre független bizo­nyítékoknak (pl. a manifeszt álomtartalom, a tévcselekvések, az éber fantáziák) az értelmezéseibe is. Ez a több ponton történő behatolás a bizonyítás szempontjából érvénytelenné teszi a lát­szólagos egybeesést. Ám még ha az elfojtás ilyen módon valóban mindig azonos irányba mutatva nyilvánulna is meg, ez még mindig nem jelentené azt, hogy az elfojtás idézi elő' a neuróziso­kat, álmokat vagy a „botlásokat". 6. A klinikai tesztelhetőségre vonatkozóan adott tehát az említett szigorú ítélet, mely szerint az elméletek értékelésének József Attila Tudomájgygyeteia Magyar Irodalomtörténeti Tanszékek Könyvtára Í722 Szeged, Lgyetem u. 2—6.

Next