Grünbaum, Adolf: A pszichoanalízis alapjai (Osiris könyvtár - Pszichológia, 1996)
Bevezetés: A pszichoanalitikus elmélet és terápia hermeneutikai koncepciójának kritikája - 3. Ricoeur pszichoanalízissel kapcsolatos filozófiájának kritikája
igazolásának elhagyása még akkor is megrovást érdemel, ha valaki igen általánosan elfogadná, hogy az analitikus nem gyakorol ismereti szennyező befolyást az asszociációk menetében, miként azt Freud is állította (S. E. 1923, 18: 238). Noha mélyen elhibázott, Freud beszámolója mindazonáltal arra törekszik, hogy a tévcselekvéseket mint tévcselekvéseket magyarázza, azt állítván, hogy tudattalan motívumokat azonosított megjelenésük mögött. Magam azt terjesztem itt elő, hogy a nem kauzális hermeneutikus elemzés által feltételezett interpretatív jelentés egészében érzéketlen arra a tényre, hogy az aliquis szó egy emlékezet/a'/zagyasban fordult elő. Bármi is legyen ez a hermeneutikus jelentés, véleményem szerint egyáltalán nem egy tévcselekvés mint tévcselekvés jelentése! A fentebb idézett hermeneuta persze, nem kevésbé mint az ortodox analitikus, megrostálja az Y-ból az elfelejtett szó tudatosításának segítségével kiváltott szabad asszociációkat. Az általunk most tárgyalt hermeneutikus nézet azonban udvariasan elveti az okok feltételezését (Steele 1979: 400, magyarul 1991: 75), s ezzel elhagyja annak az oksági következményét, hogy a tévcselekvést mint minineurotikus tünetet kezeljük. Ennek a felfogásnak megfelelően aztán az Y asszociációinak átrostálásával feltárandó interpretatív jelentésnek nincsen oksági jelentősége arra nézve, hogy az alicjuis egy emlékezetkihagyásban fordult elő. Ebben az esetben azonban hogyan lehet az aliquis asszociatív tartalma által feltárt interpretatív jelentésről azt gondolni, hogy az az aliquis elfelejtésének értelme - ahelyett, hogy egyszerűen csak maga e szó asszociatív jelentésének tartanák, tekintet nélkül arra, elfelejtette-e valaki ezt a szót, vagy nem? S valóban, a nem oksági hermeneutikus gondolkodásmód szerint miért kellene Y-t éppen arra kérnünk, hogy az aliquis szóra asszociáljon, s nem a kérdéses Vergilius-sor valamelyik el nem felejtett szavára? Mivel a végül kibontakozó jelentés nem a zavar mint zavar jelentése, hogyan támaszthatja alá ez az akauzális felfogás azt a feltételezést, hogy az elfelejtett szóra adott asszociációk gazdagabb interpretatív jelentést hordoznak (bármi legyen is az), mint a nem elfelejtett szókra vagy a személy életéből vett más, asszociatívan felhívó tételeire kapottak? S ekkor hogyan gondolhatja magáról a radikális hermeneuta, hogy egyáltalán József Attila Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti TaC^gékdc Könyvtára 6722 Szeged, Egyetem u. 2—6.