Gyulavári Tamás - Könczei György: Európai szociális jog (Osiris tankönyvek - Magyarország az Európai Unióban, 2000)
2. rész. Az Európai Szociális Karta - a szociális jogok fundamentuma
208 • AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTA - A SZOCIÁLIS JOGOK FUNDAMENTUMA 2.1. AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTA (Torino, 1961. október 18.) Amint azt a Karta preambulumának 3. bekezdése is rögzíti, e nemzetközi egyezmény bizonyos tekintetben az Európa Tanács keretein belül kidolgozott Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1950. november 4-én, Rómában kelt Európai Egyezményhez (European Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms) kapcsolódik. Figyelembe veszi, hogy a szociális jogokban való részesedést „rasszra, bőrszínre, nemre, vallásra, politikai nézetre, nemzetiségre vagy társadalmi származásra való tekintet nélkül” kell biztosítani. Az említett emberi jogi egyezményre történő hivatkozás a Karta szövegében különös fontossággal bír. Az emberi jogoknak ugyanis két nagy csoportja, generációja különböztethető meg. Az - időben is - első a polgári és politikai szabadságjogok generációja, az utóbbi pedig a gazdasági és szociális jogoké. A szociális jogok első példája a - párizsi kommün idején hatályba lépett - francia alkotmány volt. Későbbi, modern, valóban koherens megjelenési formát mutató példa a weimari alkotmány. Ezeket követte - a 20. század második felében - elsősorban az angolszász országokban, de különösképpen talán leginkább az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött társadalmi mozgalmak hatására bekövetkező jogfejlődés. E mozgalmak közül a fekete bőrű emberek polgárjogi harcai, a nők, illetőleg a fogyatékos személyek egyenlő jogaikért indított harcai emelkednek ki. (Lásd kötetünk 1. ábráját!) Az említett okok különféle nagy nemzetközi egyezményekhez, így például az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az Európa Tanács által megalkotottakhoz és ratifikálásra megnyitottakhoz is elvezettek az egyes országok alkotmányának és belső jogrendszerének ez irányú tökéletesítése mellett. Volt azonban még egy különös jelentőségű és a világ több pontján megfigyelhető folyamat, amely szintén jelentős mértékben hatott az alapvető szabadságjogok védelmét előidéző jogfejlődésre. Ez pedig a számos országban (pl. Németország, Olaszország, Spanyolország és Japán) a II. világháborút megelőzően végbement fasizálódás, amely elsősorban német és kelet-közép-európai területeken zsidó emberek millióinak, roma állampolgárok és fogyatékos személyek százezreinek könyörtelen elpusztításához vezetett. Ezek voltak tehát azok az alapvető történések és folyamatok, amelyek az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló 1950. november 4-én, Rómában kelt Európai Egyezménynek, az alapvető szabadságjogok legfontosabb európai biztosítékának a megalkotásához vezettek (az egyezményt Magyarország röviddel a rendszerváltást követően, 1992-ben ratifikálta) . A XX. század második felében lassan-lassan felzárkózott az ún. első generációs jogok mellé a második generációs, tehát gazdasági és szociális jogokat magában foglaló jogcsoport. Eklatáns példája ennek a folyamatnak egyes, a Kartában is foglalt gazdasági szabadságjogoknak - a kényszermunka tilalma, a szervezkedés