Gyurgyák János (szerk.): Emlékező Magyarország II. - Trianon 100. (Budapest, 2020)

MEGOLDÁST KERESŐ MAGYARORSZÁG - József Attila: A Dunánál

163 József Attila / A Dunánál figyelmeztetné őket arra, hogy egy vae victis békét a XX. században nem lehet keresztülvinni, s választaniok kell vagy a magyar demokraták ko­operációja, vagy a magyar feudálisok háborús propagandája között. De míg a feudálisok háborúra izgatását sosem fogják tudni leszerelni, a ma­gyar demokrácia erre komolyan hajlandó, ha az utódállamok csakugyan becsületes békét akarnak egyenjogú nemzetek között. Hogy ez az út járható lesz-e, én alig hiszem ama tapasztalatok fényé­ben, melyeket a Duna medencéjében szereztem. Viszont a másik két út nyilvánvalóan nem járható. (1935) In Jászi Oszkár válogatott levelei. Szerk. Litván György, Varga F. János. Budapest, 1991, Magvető Könyvkiadó, 357–360. p. József Attila A DUNÁNÁL 1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás.

Next