Hafner Zoltán (szerk.): Pilinszky János összegyűjtött művei. Beszélgetések (1994)
Nálam létszükséglet volt az alkotás (Farkas P. József; 1979)
I NÁLAM LÉTSZÜKSÉGLET VOLT AZ ALKOTÁS (Farkas P. Józsefi Pilinszky Jánost jól ismertem. Többször meglátogattam budapesti lakásán és velemi szállásán. Hogy vele kapcsolatban megkockáztathatnám a „barát" szót, bizonyítja: rá nem jellemző módon - két alkalommal - viszontlátogatott. Dunavecsén - ahol a könyvtárral megrendeztük szerzői estjét -, valamint Izsákon, Matyó-pusztai tanyámon, amelyet igen megkedvelt. Mint vendég vagy vendéglátó sosem kértem tőle publikálásra szánt interjút. Egyik alkalommal azonban készült magnetofonfölvétel - egy vele folytatott társas beszélgetés -, amelynek írásos változatát most közreadom. Úgy gondolom, hogy a költő itt kifejtett gondolatai értékes dokumentumok egyéniségéről, gondolkodásáról, világáról. A Pilinszky János által elmondottakat teljes egészében - a nyomtatás kívánta átalakításokkal -, a hozzá intézett kérdéseket zanzásítva, témacímekké zsugorítva adom közre. HATÁSOK, ÉLMÉNYEK, ALKOTÁSMÓD Kezdem József Attilával. Az ő költészetét - nem kell hogy mondjam - igen nagyra becsülöm. Azt írtam egyszer róla: stílusában mozarti volt, és tartásában jézusi.1 Az a fajta nagymester, akit ha az ember megért, vagy megközelít, egyik állócsillaga lesz feltétlenül. Ugyanakkor olyan tökéletesen befejezett, hogy valójában követhetetlen. Tudnüllik formailag oly tökéletesen fejezte ki magát. Ez a világ, ezen a szinten, azt hiszem, meghaladhatatlan. Ha tanítványi szóig megyek mégis, akkor azt azért teszem, mert egy ilyenfajta mestertől mindig lehet tanulni. Ezt a hihetetlen ökonómiát, ezt a csodálatos belső fegyelmet. Mozarti tehetség volt... Egyszer beszélgettem valakivel, aki szerint, ha leegyszerűsítjük a dolgot, kétféle tehetség van. Az egyik végtelen nagy adottságokkal születik, a másik: akinek végtelen nagy szüksége van arra, hogy tehetséges legyen. Például: végtelen tehetségesnek született Mozart, teljesen tehetségtelennek született Dosztojevszkij — ugyanoda érkeztek el. A tehetség nem kisebb veszély, mint ha valakinek nincsen tehetsége, de meghalna, ha nem szerezné meg azt. Én ezt rögtön láttam, hogy - maradjunk József Attilánál - ez a két dolog valahol egybeesik. Példaként említem, hogy én Kocsis Zoltánnál érzek egy ilyenfajta szorongást. Ez a 194