Hóman Bálint: A történelem útja. Válogatott tanulmányok (Millenniumi magyar történelem - Historikusok, 2002)
Uralkodók - Zsigmond király
örökölt - féktelen szenvedélyük és kegyetlenségig fajult kényúri hajlamuk, pénzügyi politikájukat és szerelmi életüket egyaránt jellemző szilaj könnyelműségük, bölcs apáik minden kényes kérdést gyors és sikeres megoldáshoz segítő biztos judíciumát és nyugodt tapintatát megcsúfoló, meggondolatlan és erőszakos hatalomvágyuk ellensúlyozták jótulajdonságaikat. Egyéniségüket e jellemvonások valósággal eltorzították; a lelki kettősség, a kiegyensúlyozatlanság színeivel festették alá. A nagy uralkodóknak erőteljes cselekvéseik világításában nemegyszer felragyogó pompás alakja mögött sötét árnyékként bontakozott ki a nagy dinasztiák degenerált tagjainak és a parvenü fejedelmeknek alantas jellemhibáiban bővelkedő kis zsarnok képe. S a kettős lelkű fejedelmek szeszélyeitől és kegyetlenségétől szenvedő népek emlékében ennek a kis zsarnoknak a képe, a költőktől megénekelt „cseh Nero” és „a magyar királyi trónon ülő vadállat” rögződött meg; a „zsarnok királyok” képe, akik ellen épp a 15. század első éveiben összes országaikban elemi erővel tört ki népeik felháborodásának vihara. Ezek a családilag determinált jellemvonások adják meg Zsigmond király egyéniségének rajzát. Zsigmond őseitől nagy államférfiúi képességeket örökölt, de e képességek közt a katonai tehetségnek nem jutott hely. A hadvezetéshez semmi érzéke nem volt. A legtökéletesebben kidolgozott haditervet is képes volt egy könnyelmű lépéssel, gondtalan késedelmeskedéssel, avagy szeszélyes elbizakodottsággal halomra dönteni. Az elgondolásban nagy hadivállalatainál nemigen volt hiba, de a kivitel rendszerint tökéletlen volt. A diplomáciában már sokkal nagyobb mester volt. A konstanzi zsinat világtörténeti jelentőségű határozatainak előkészítésében s az egyházpolitikai kérdéssel kapcsolatos politikai problémák megoldásában apjának, a nagy diplomata császárnak körültekintésével és tapintatával járt el. Hasonló politikus érzékről tanúskodnak sokszor nagyon is kétértelmű lengyel politikájának aktái. A török és dalmát kérdésben követelt eljárása, politikáját itt és más esetekben is annyira jellemző kapkodása, az elhatározásaiban tapasztalható meglepő fordulatok azonban apja biztos judíciumának és reálpolitikai érzékének hiányáról, merész és csapongó fantáziájáról, de a problémák meggondolt áttekintését, a tervek megvalósítását akadályozó könnyelműségről és szeszélyességről tanúskodnak. Az egyházszakadás kérdésének, e kor nagy világtörténeti problémájának megoldásában tanúsított céltudatos következetessége és kitartó erélye nagy tettek kivitelére hivatott fejedelemre vallanak, s láttukra méltán vetődik fel a kérdés, vajon csupán a régi császárok dicsőségéért epedő vágyakozás, vagy a kérdés világtörténeti jelentőségének - tudatos avagy ösztönös 55