Horváth Tibor - Papp István szerk.: Könyvtárosok kézikönyve. 1. Alapvetés (Osiris kézikönyvek, 1999)
1. fejezet. Horváth Tibor: A könyvtártudomány és információtudomány alapjai
26 * A KÖNYVTÁRTUDOMÁNY ÉS INFORMÁCIÓTUDOMÁNY ALAPJAI 1.3.2. Tárgyi felosztások A tárgyi felosztások annak alapján különítik el a tudományokat, és építik fel rendszerüket, hogy a tudományok a való világ mely részét vizsgálják, mivel foglakoznak, mi a tárgyuk. Igen gyakran a tudomány neve is utal tárgyára. A növénytant, a csillagászatot, a jogtudományt stb. tárgyukról nevezték el, s foglalkoznak a növényekkel, az égitestekkel, a joggal. Név és tárgy között azonban csak nagyon elnagyolt és felületi a kapcsolat, óva kell inteni mindenkit, hogy a tudományok tárgyát nevükből következtessék vissza. A tárgyi felosztású tudományrendszerek tehát feltételezik, hogy először a való világot kell felosztani, feldarabolni, majd az így kapott szegmensekhez lehet egy tudományt hozzárendelni. Ezt az elvet jó lenne következetesen érvényesíteni, mert igen erős ismeretelméleti megfontolást takar. De a való világ ebben az esetben sem alkalmazkodik konzekvensen ehhez az elvhez. Mefisztó mondja a Faustban: „...fakó minden teória / S a lét aranyló fája zöld” (ford. Jékely Zoltán). Jelezvén, hogy a való világ mindig sokkal összetettebb, gazdagabb, „zöldebb”, mint bármely elmélet, amellyel megértéséhez közelítünk. A „...törvény szövedéke mindig felfeslik valahol” (József Attila). Az elméleti rendszerek a valóság kontúrjait adják, igyekezve a lényeget megragadni, de kereteit a valóság mindig szétfeszíti. Ha a tudomány tárgya a való világ egésze, akkor a tudományoknak annyi csoportj uk van, ahány létformát ismerünk. A létnek (a való világnak) három létformáját szokás elkülöníteni, ezek: természet, társadalom, ember. Vagy: természet, társadalom, gondolkodás. (Látnunk kell, hogy ez a megkülönböztetés emberközpontú.) A tárgyi felosztás szerint ennek megfelelően különül el a tudományok három csoportja: természettudományok, társadalomtudományok és humán tudományok vagy humaniórák. Vagy: természettudományok, társadalomtudományok és a gondolkodás tudományai. Mindegyik tovább bontható. A lét egészével pedig a filozófia foglalkozik. Ez is csak fenntartásokkal igaz, mert a filozófia tárgya ennél bonyolultabb. A tárgyi felosztás elve Arisztotelésznél található meg először. Kimondja, hogy „...a filozófiának annyi része van, ahány fajtájú a szubsztancia...” (Met. 1004a). A filozófia az ő korában átfogó tudomány volt, az elméleti tudás egészét magában foglalta. Az arisztotelészi tudományfelosztás mégsem ezen az elven nyugszik, mert a görög tudományeszme nem ezt kívánta meg, a tudományok felosztása még nem kapott akkora fontosságot, mint később. Nem is volt annyira tagolt, hogy a tudományrendszerezés a filozófia alapkérdései között szerepelt volna. A tudományok tárgyaként tekintett való világot is többféle módon lehet feldarabolni, ennek megfelelően más és más tudományrendszerek jönnek létre tárgyi alapon is. Példaként álljon itt a tudományok rendszerének egy részlete, a biológiai tudomány tárgyi alapú rendszerezése. Fentebb már megkaptuk a természettudományok csoportját. Aszerint léphetünk tovább, hogy hogyan tagolható a természet. Leggyakrabban élettelen és