Horváth Tibor - Papp István szerk.: Könyvtárosok kézikönyve. 2. Feltárás és visszakeresés (Osiris kézikönyvek, 2001)
2. fejezet. Horváth Tibor - Sütheő Péter: A tartalmi feltárás
48 ♦ A TARTALMI FELTÁRÁS kezési értékét, élettani hatását, betegségekkel kapcsolatba hozható (például cukorbaj) vonatkozásait. ♦ A búza gazdasági vonatkozásai külön csoportot képeznek. ♦ A búzának igen jelentős története van a különböző kultúrákban. ♦ A mitológiákban, vallásokban igen szerteágazó kapcsolatokkal jelentkezik. Összefügg a meghaló és feltámadó istenek mítoszaival, még általánosabban az újjászületés jelképe: a földbe került mag új életre kel, így hozható kapcsolatba Ozirisszal is, de Adonisz, Tammuz (Dumuzi) kultuszával, a görögöknél Démétér jelképe, megjelenik az eleusziszi misztériumokban. A keresztény vallásokban a búzából készült kenyér Krisztus teste, a búzaszem Jézus arcmása. Népszokások, rítusok sokaságával áll kapcsolatban, még élő szokás például a búzaszentelés. A búza kapcsolattömegének felsorolása még sokáig folytatható lenne. (Például a búza a művészetek témájaként vagy motívumaként megjelenik az irodalomban, festészetben; heraldikailag a búza megjelenhet az országok, városok, családok címerében. Csak az utóbbi kapcsolat önmagában több száz relációt jelent.) A búza egyáltalán nem áll kivételes helyen sokrétű kapcsolataival, ellenkezőleg, inkább tipikusnak mondható. Bármely tárgyszóként vagy osztályozási kifejezésként szóba kerülő terminus hasonló helyzetben van. A relációknak nemcsak a mennyiségük óriási, hanem fajtáiknak sokfélesége is követhetetlen. Az a kérdés, hogy az információtudomány hogyan kezelje az ötvenes években előtérbe toluló reláció-paradigmát? Úgy tűnik, az általános tárgyszójegyzékeknek és tezauruszoknak le kell mondaniuk a kapcsolatok teljes gazdagságukban való kimunkálásáról, s csak azokra kell korlátozódniuk, amelyek a dolog egyértelműségét biztosítják. Különbség van azonban abban, hogy mely kapcsolatokat lehet vagy kell megtartani, illetve elvetni a szótárak, tárgyszójegyzékek megszerkesztésekor a tárgyszó szövegkörnyezetétől függetlenül, s melyek azok a szövegfüggő relációk, amelyeket ugyan meg kell tartani, de nem a szótár számára, hanem az indextételben. Különbséget kell tenni az a priori, illetve a posteriori relációk között. (Az a priori a szövegfeldolgozás előtti, az utóbbi a kontextusfüggő kapcsolatokra utal.) Az a priori kapcsolatok tehát eleve adottak, nem függenek sem a szótártól, sem az indexelő személy döntésétől. Az aposteriori kapcsolatok kontextusfüggőek, mindig megadható forráshelyük is. (Például a ló a lófélék családjába tartozó patás emlős. A patások és a ló közt a priori fölé alárendelési viszony van. Az apokalipszis lován a Halál lovagol, de ez a kapcsolat kontextusfüggő, forráshelye a Jelenések könyve. Érdektelen rendszertani helye az állattanban. A relációk területén 1950 és 1955 között J. E. L. Farradane (1950,1955) hozott fordulatot, Shera szavaival: megtörte a hagyományt. Kidolgozta a „relational”, a relacionális indexelést. Eredményeit a gyakorlatba soha sehol nem vezették be, de elméleti hatása annál nagyobb volt. Farradane erjesztő gondolatait, amelyekkel új korszakot nyitott a kapcsolatok terén, nem lehetett a továbbiakban mellőzni.