Huszár Tibor: A magyar szociológia története (2015)
Szabó Zoltán
■ SZABÓ ZOLTÁN ■ (1912-1984) Szabó Zoltán 1912-ben született Budapesten. Szűkebb pátriájának, családi környezetének hiteles képét maga rajzolta meg „Szerelmes földrajz” című esszékötetében. A kép költői; szinte József Attila-i hangulatot idéz. „A szülőföld, melyre gyermeki szemem először rápillantott, ember rakta táj volt, kövekből épített táj, szürke városi táj, csupa geometrikus forma, háztetők szabályos élei közé keretezett ég, kicsi kör formájú földfoltok, melyek úgy ütöttek elő a kő alól, mintha sebek lennének, hol a bőr folytonossága megszakadván előtűnik a hús. E körforma földdarabkák koromtól feketék és vézna fatörzseket ölelnek körül; különben a természet nem sok részt vesz e táj kialakításában.”1 S e „szürke városi tájban” egybeötvöződnek számára a „földrajzi”, az „urbanisztikai” és a szociális információk: „E városi térkép alapszíne a szürke volt, mely sötétedett-világosodott az évszak, az időjárás és a napszak pillanatnyi állása szerint. Következő uralkodó színe a rozsdabarna volt. E színnel az ócskavastelepek járultak hozzá a szürke különböző változataihoz.”1 2 1. Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz. Budapest, 1942, 17. 2. Uo. SZABÓ ZOLTÁN ■ 135