Huszár Tibor: A magyar szociológia története (2015)

Szabó Zoltán

■ SZABÓ ZOLTÁN ■ (1912-1984) Szabó Zoltán 1912-ben született Budapesten. Szűkebb pátriájának, családi környezetének hiteles képét maga rajzolta meg „Szerelmes föld­rajz” című esszékötetében. A kép költői; szinte József Attila-i hangulatot idéz. „A szülőföld, melyre gyermeki szemem először rápillantott, ember rakta táj volt, kö­vekből épített táj, szürke városi táj, csupa geometrikus forma, háztetők szabályos élei közé keretezett ég, kicsi kör formájú földfoltok, melyek úgy ütöttek elő a kő alól, mintha sebek len­nének, hol a bőr folytonossága megszakadván előtűnik a hús. E körforma földdarabkák koromtól feketék és vézna fatörzseket ölelnek körül; különben a természet nem sok részt vesz e táj kialakításában.”1 S e „szürke városi tájban” egybeötvöződnek számára a „föld­rajzi”, az „urbanisztikai” és a szociális információk: „E városi térkép alapszíne a szürke volt, mely sötétedett-világosodott az évszak, az időjárás és a napszak pillanatnyi állása szerint. Követ­kező uralkodó színe a rozsdabarna volt. E színnel az ócska­vastelepek járultak hozzá a szürke különböző változataihoz.”1 2 1. Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz. Budapest, 1942, 17. 2. Uo. SZABÓ ZOLTÁN ■ 135

Next