Huszár Tibor (szerk.): Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban (’56, 1995)
VI. Rész. 1963-1979 - B) Dokumentumok
A 94. oldal második bekezdésének végével kapcsolatban fölvetem a kérdést, hogy nem fordul-e elő Veres Péter műveiben Sztambulinszkivel és Vitossal együtt Radic neve is? Hogy Maniu neve nem fordul elő,1 azt elég valószínűnek tartom. A Maniu-féle parasztpárti irányvonallal tudomásom szerint leginkább Kovács Imre haladt együtt, legalábbis úgy emlékszem, hogy a Nemzeti Parasztpárt elnevezést ő javasolta és vitte keresztül, bizonyos fokig a radikálisabb népieknek, Erdei Ferencnek és talán Veres Péternek némi kételkedése ellenére. Zárójelben megjegyzem, hogy később, mikor 1945 után ezek a pártok hatalomra jutottak, teljességgel világossá vált, hogy a Román Nemzeti Parasztpártnak Magyarországon nem a Nemzeti Parasztpárt, hanem a kisgazdapárt felel meg. A 96. oldalon a második bekezdés közepén helytálló az az állítás, hogy a magyar népiek nem igyekeztek a parasztság körében valódi izgatást kifejteni (nem nevezem annak azt, amit a hatóságok annak nyilvánítottak), és illegális konspirativ és terrorista tevékenységtől tartózkodtak. De azt, hogy a forradalom gondolatával „nem játszottak", s ezt a gondolatot teljesen elutasították volna, egyikükről sem merném állítani. A népi mozgalom elképzeléseiben és frazeológiájában Dózsa mindig nemzeti hősként szerepelt, és két jelentős író: Sárközi György és Illyés Gyula írt drámát Dózsáról, Féja Géza pedig tanulmányt 1939-ben. A 103. oldal egész folyamán az urbánusok és a népiek ellentétével kapcsolatban valami módon fel kellene használni vagy jó lenne felhasználni azt, amit a bevezető részben az antiszemitizmusnak a népiek ellen emelt vádjáról mondottam. Az urbánusok által vallott szigorú humanizmus helyesen ítélte el a zsidó nagytőke zsidó jellegének kihangsúlyozását, valamint a zsidósággal mint egésszel szemben alkalmazott kritikai magatartást, amit a népiek egy bizonyos része magáévá tett. József Attilát, a Ki a faluba című röpirat szerzőjét ez a szigorú humanizmus vitte az urbánusok táborába, nem valami proletárt, polgárt összefogó városi szolidaritás. Urbánusok tábora alatt értve ezúttal azt, hogy Ignotus Pállal együtt szerkesztette a Szép Szó2 című folyóiratot. A többi urbánus mind polgári, részben nagypolgári környezetből származott. Hozzá kell tennünk, hogy a népiek parasztkultusza már önmagában irritáló és gyanús volt az urbánusok számára, akik túlnyomó részben német vagy zsidó eredetű családokból származtak, és minden parasztkultusz mögött, sokszor teljesen alaptalanul, a nemzetből való kirekesztetésüket gyanították. Tulajdonképpen ez volt a tartalma és a lényege, ennél több nemigen lehetett a nacionalizmus vádjának, ami annál inkább irreális a népi mozgalom tagjaival szemben, mert a két háború közötti magyar nacionalizmus centrálisjelenségétől, az irredenta agitációtól teljesen és tudatosan távol tartották magukat. Hozzá kell tennem, hogy a népiek egészükben az ország és a nemzet életbe vágó problémáit sokkal reálisabban és sokkal behatóbban érzékelték, mint az urbánusok, akik között voltak politikailag erősen elkötelezett és teljesen érdektelen személyek, de az egész paraszti világtól teljességgel távol álltak, amit viszont ellenkező irányban a népiekről egyáltalán nem lehet elmondani a városi világgal szemben. Mindez termé1 Sztambulinszki - helyesen Alekszandr Sztambolijszki (1879-1923) bolgár politikus, államférfi. Vitos helyesen Wincenty Witos (1874-1945) lengyel politikus, publicista. Stjepan Radic (1871-1928) horvát, illetve jugoszláv politikus, publicista. Juliu Maniu (1878-1955) román államférfi. 2 Szép Szó (1936-1939) - báró Hatvány Bertalan anyagi támogatásával alapított szépirodalmi folyóirat. Fejtő Ferenc, Ignotus Pál és József Attila szerkesztették, s a Cserépfalvi kiadó jelentette meg. 650