Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe (Al-Muqaddima) (Osiris könyvtár - Történelem, 1995)
Második fejezet. A steppei civilizáció. Vad népek és törzsek. Azok a jelenségek, amelyek ebben az életmódban adódnak (Alfejezetek és magyarázó megjegyzések)
álltok ti mekkai muszlimok (muhágirün) a próféta ígéretével: »Járjátok keresztül-kasul a földet!«76 Allah azt ígérte nektek a Könyvében, hogy e föld örököseivé tesz benneteket. Azt mondta: hogy győzelemre vigye (az igaz hitet) minden vallással szemben, még ha a sokistenhívők ellenére lenne is az!”77 Például felhozhatjuk a hajdani (iszlám előtti) arabok helyzetét, mint például a Tubbackét, a himyaritákét78, hogyan vonultak Yemenből egy ízben Magrib-ba, majd egy más alkalommal °Iráqba és Indiába. Ez a különböző népek közül csupán a (beduin) arabokkal történt meg. Ugyanez a helyzet a magribi fátyolt viselő (berberekkel). Miután feltámadt bennük a vágy a királyi hatalom után, kiáramlottak migrációs területeikről, Szudán szomszédságából, az első klímából minden átmenet nélkül Andalúziába, a negyedik és az ötödik klímába. Ez a helyzet a vad népekkel. Emiatt terjed ki dinasztiák (hatalma) nagyobb területekre és központjaiktól sokkal messzebbre eső vidékekre. „Allah szabja meg az éjszakát és a nappal mértékét.”7'7 (21) Ha a királyi hatalmat egy nép egyik csoportja elvesztette, akkor egy másik csoportjára száll át, mindaddig, amíg csoportszolidaritás fűzi őket összeTM Ennek az az oka, hogy a királyi hatalmat erejük teljében ragadták meg, s ekkor tért a többi nép az ő engedelmességükre. Közülük szemelik ki azokat, akik közvetlenül uralkodnak és elfoglalják a trónt. Ez nem lehet mindegyikük osztályrésze, lévén, hogy túl sokan vannak, s a versengéshez igencsak szűkös a tér, továbbá a féltékenység miatt is, amely sokuknak lábát töri, akik nagyon nyújtózkodnak a (magas) rang után. Azok, akikre ráruházták a királyi hatalom gyakorlását, belemerülnek a gyönyörökbe, s elragadja őket a gondtalan és fényűző élet árja. Egyívású társaikat szolgasorba kényszerítik és a dinasztia különböző vállalkozásaira és céljaira használják őket. Azok, akik távol tartották magukat az uralomtól és nem volt rá hajlandóságuk, hogy osztozzanak benne, azok a dinasztia árnyékát (i. e. védelmét) élvezik, mivelhogy leszármazásuk révén társuknak számítanak. Őket nem fenyegeti az elaggás, mivel semmi közük a fényűző élethez és eszközökhöz. Az előbbieket azonban kikezdi az idő, fegyverüket kicsorbítja az öregség, a kormányzás elpuhítja őket, s a kor mintegy felfalja és felissza őket amiatt, hogy a fényűző élet miatt elvásott a harci kedvük, József Attila T vet.' Magyar Irodaion.: ;cti Tanszékek Könyvtára 6722 Szeged, Egyetem u. 2—6,