Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe (Al-Muqaddima) (Osiris könyvtár - Történelem, 1995)
Harmadik fejezet. A dinasztiák. A királyi hatalom. A kalifátus és a királyi hatalomból delegált méltóságok. Azok a jelenségek, amelyek mindebben felmerülnek. Alapvető és kiegészítő megjegyzések
kapukra is. Aztán ezek az adókivetések fokozatosan növekednek annak megfelelően, ahogy a dinasztia fényűző szokásai sokasodnak, szükségleteik szaporodnak, a kiadás pedig ezek miatt emelkedik. Végül a kötelezettségek súlyosan ránehezednek az alattvalókra és meggörnyesztik őket. Hovatovább kötelező szokássá válnak, mivel a növekedések fokozatosan történtek, s már nem tudja senki sem pontosan, hogy ki emelte fel vagy vetette ki azokat. Szilárd formát öltenek, s kötelező szokássá válnak az alattvalók számára. Mikor a növekedés túllépi a méltányosság határát, akkor elmegy az alattvalók kedve a civilizációt gyarapító tevékenységektől, mivel ha összehasonlítjuk a hasznukat és a nyereségüket a kötelezettségeikkel, akkor a csekély haszon miatt elvesztik minden reményüket. Emiatt sokan teljességgel felhagynak a civilizációt szolgáló tevékenységekkel. Az ő adóhányaduk csökkenésével pedig megcsappan az egész adóbevétel is. Ilyenkor, ha látjuk az adóbevétel csökkenését, akkor felemelik a (megmaradt) kötelezettségek összegét, mert úgy vélik, hogy ezzel helyreáll az egyensúly. Végül a kötelezettségek és a kivetett adók olyan ponthoz érkeznek el, hogy ez már lehetetlenné tesz minden hasznot (az alattvalók számára), mivel a civilizációt szolgáló tevékenység sok ráfordítást követelne, ugyanakkor pedig az adók magasak, s a remélt hasznon teljességgel kilátástalan. Az adóbevétel összege egyre csökken, ugyanakkor az egyes kötelezettségekés adókivetések folytonosan növekednek, mivel úgy vélik, hogy ez orvosolja az összjövedelem (hiányát). Végül aztán, hogy reménytelenné váltak a civilizációt gyarapító tevékenységek, romba dől a civilizáció is. Ennek súlyos következménye pedig a dinasztiát sújtja, mert e tevékenység hasznát ő fölözi le. Ha ezt megértjük, akkor már tudjuk azt, hogy a civilizációt gyarapító tevékenységek leghatékonyabb ösztönzője az, ha amennyire csak lehet, csökkentik a kötelezettségek mértékét azokra nézvést, akik e tevékenységeket végzik. Ennek révén jön létre lelkűk zavartalan békessége, mert bízhatnak benne, hogy tevékenységüknek meglesz a haszna. Allah minden dolog birtokosa. (37) A vámok szedése a dinasztia utolsó időszakában2 " Tudnunk kell, hogy a dinasztia kezdetben - mint említettük -, megőrzi nomád jellegét. Kevés szükséglete van, mivel a fényűzés és szokásai még nem alakultak ki. Költségei és kiadásai is csekélyek. Az adóbevétel bőségesen fedezi mindezt, sőt messze meghaladja a szükségleteket. József Attila T^°,vlá"yCJ^)1 Magyar Irodalomig-i-nc 1 Könyvtára 6722 Szeged, Egyelem u. 2